A globalizáció fogalmát sok helyen hallani manapság, annak előnyeit és hátrányait is. Ebben a bejegyzésben a globalizáció tömegkommunikációra gyakorolt hatását szeretnénk bemutatni. Bevezetésnek egy videót ajánlunk a figyelmetekbe, amely jól összefoglalja a fogalom lényegét:

A nemzetköziesedés üteme nagy mértékben felgyorsult, melynek legfőbb eszköze a tömegkommunikáció, hiszen ezzel szerzünk tudomást a globalizációról. A fejlett világ ennek hatására mind gazdaságilag, mind kulturálisan dominánssá válik, amely veszélyezteti a kulturális diverzitást. A tömegmédia megjelenésekor még erősen országhatárokhoz volt kötve, gondoljunk csak a helyi vagy országos rádiókra, mára azonban nincs nagy eltérés egy nyugat- és egy kelet-európai fiatal médiafogyasztásában. Például lehet ugyan azokat az amerikai sorozatokat, hollywoodi filmeket nézik vagy ugyan azokon a mémeken nevetnek az interneten. A zeneipar vagy a rádió mind nemzetköziesedik, de a televízió és az internet még mindig az éllovas csatorna, melynek oka, hogy a vizuális megértés csökkenti az esetleges nyelvi korlátokat.

A globalizáció legfőbb hajtóereje a technológia és a pénz, például a televíziónak az 1970-es években megjelenő műholdak adtak hatalmas lökést. De a CD-k vagy a DVD-k megjelenése is ugyan ennyire felgyorsította a filmek és a zenék elterjedését. Az internet megjelenésével a hírközlés és általánosságban a tömegkommunikáció is egyszerűbbé vált. Megjelentek nemzetközi médiumok, mint az MTV Europe, CNN International vagy a BBC World, és ezekkel együtt nemzetközi reklámügynökségek is, hiszen egy terméket sokszor több országban is reklámoznak.

Globális médiastruktúrát nehéz alkotni, de néhány fontosabb tényezőt meg lehet nevezni, amely befolyásolja, hogy az adott ország milyen helyet foglal el a globális média világában. Ezek a tényezők: méret, gazdasági fejlettség szintje, nyelv, politikai rendszer és a kultúra. Vegyük példának az Egyesült Államokat, amely sok populáris szórakoztató műsort szolgáltat a világnak. Területileg és gazdaságilag is jelentős szereplő, emellett az angol nyelv is nagy előnyt jelent (de nem döntő a szinkronizálás és a feliratok alkalmazása miatt).

Ha globális tömegkommunikációról beszélünk, elengedhetetlen megemlítenünk a médiaimperializmus fogalmát, amely a dominanciára, és mások kulturális tereinek megszállására épül. A médiaimperializmus elmélete szerint a politikai központok a médián keresztül a saját értékrendjüket tükröző műsorokkal árasztják el az általuk ígéretesnek ítélt piacokat. A médiaimperializmus összekapcsolja a gazdasági, a kulturális és a politikai „gyarmatosítás” fogalmát. A „gyarmatosítók” célja a gazdaságosság szempontjából ideális globális piac megteremtése, ezért a médián keresztül ráerőltetik világszemléletüket a kisebb országokra.

A média imperializmus főbb megállapításai:

Forrás:(Saját ábra)

A média transznacionalizálódása alatt azt értjük, hogy az elmúlt időszakban a tartalom és a közönség tapasztalata bizonyos mértékig globalizálódott. Ehhez nagyban hozzájárult a nemzetközi műsoráramlás és a hozzánk ilyen módon eljutó hírek. A nemzetközi műsoráramlásokat három típusba sorolhatjuk:

• nemzeti áramlás → külföldi tartalmat terjesztenek

• kétoldalú áramlás → az egyik országban gyártott és oda szánt tartalmat egy az egyben átveszi egy másik ország (pl. USA és Kanada)

• többoldalú áramlás → a tartalom nem egy konkrét ország közönségének készül (pl. MTV, CNN)
  
  

Sepstrup által javasolt modell a transznacionalizáló folyamatok leírására:

X: jelentősebb médiatartalaom előállító- és exportőr; Y és Z: importőrök

Forrás: McQuail, D.: A tömegkommunikáció elmélete. Wolters Kluwer, Budapest, 2015

A hírszolgáltatás globalizációja a nemzetközi hírügynökségek elterjedésével kezdődött el igazán, majd a hírek televíziós közvetítése gyorsította fel a hírek kultúrák közötti áramlását azáltal, hogy képekben mesélte el az eseményeket, amelyhez bármilyen nyelven hozzá lehetett adni a szöveget. A híráramlásra már a kezdetekkor jellemző volt egyfajta részrehajlás. A fejlett országok már akkor sem szenteltek sok teret a külföldi híreknek híradásaik során. A fejlődő országok csak abban az esetben kerültek szóba ezekben a híradásokban, ha az ottani események fenyegetést jelentettek a “nagy hatalmakra”. Maximum külföldi válságról, vagy már az adott országot is fenyegető nemzetközi konfliktusokról lehetett velük kapcsolatban hallani.

Ez a tendencia ma is megfigyelhető, mivel a híráramlást még mindig kapuőrök szabályozzák (pl. hírügynökségek), akik az átlag hírfogyasztó igényeiből indulnak ki, és feltételezik, hogy őt nem érdeklik a távol eső események. A témában született kutatások azt igazolják, hogy a hírek áramlásában a földrajzi közelség, a kulturális hasonlóság, a gazdasági és politikai kapcsolatok játsszák a legnagyobb szerepet. Ezen kutatások komoly (politikai, gazdasági) témákban született híradásokról szóltak, így értelemszerűen nem vonatkoznak a sokak által követett sporttal, hírességekkel és a szórakoztatóiparral kapcsolatos hírekre. Az internet hatására reménykedtek benne, hogy növekedni fognak a nemzetközileg is hozzáférhető hírforrások, de egy, a CNN és a New York Times online és offline híráramlását összevető kutatás azt bizonyította, hogy gyakorlatilag ugyanazon hírek, változatlan formában érhetőek el mindkét platformon.

(Forrás: McQuail, D.: A tömegkommunikáció elmélete. Wolters Kluwer, Budapest, 2015.)

Az 1970-es években az USA-n kívül hatalmas bővülés ment végbe a televíziós műsorgyártás és –terjesztés területén, így csökkent az USA korábbi dominanciája a médiát illetően. Jó példa erre India és Korea, a televízióban közvetített műsorok 92 %-át ők állítják elő. Nyugat-Európának az audovizuális tartalmak importálásához való későbbi hozzáállását három fő tényező alakította ki a terjeszkedésen és a privatizáción kívül:

• mindinkább egyesülő Európa politikai-kulturális projektje

• nagy, belső európai piac létrehozása

• a médiatermékek kereskedelmében fennálló deficit csökkentése
  
  

A média globalizációjával kapcsolatban mindig felvetődik egy vita. Az importált médiakultúráról azt gondolják, hogy hátráltatja a befogadó ország őshonos kultúrájának fejlődését. Jó példák erre az olyan országok, amelyek egy domináns nemzet árnyékában helyezkednek el, mint például Kanada az USA-hoz képest, vagy Írország az Egyesült Királysághoz képest.

Nincs hiány a tömegkommunikáción keresztül globálisan terjesztett és fogyasztott kulturális témákra, stílusokra, képekre és teljesítményekre vonatkozó példákból. Manapság a leghangsúlyosabb területek a divat világa, az újdonságok, a hírességek, a fiatalság és a szex. Fontos megemlíteni azt is, hogy a globalizáció milyen kulturális hatásokat ért el:

• A kultúra szinkronizációja

• A nemzeti, regionális és helyi kultúrák meggyengülés

•  A kulturális szimbólumok kommodifikációja

• Megnövekedett multikulturalizmus

• A kulturális formák hibridizációja és evolúciója

• A globális „médiakultúra” elterjedése

• A kultúra deterritoralizációja
  
  

Globális irányítás hiányában a nemzetközi kommunikáció nem tartozik semmilyen központi vagy egységes ellenőrzési rendszer hatálya alá.  A globális irányítás gyökereit azonban megtalálhatjuk az Egyetemes Postaunió megállapodásban, amit a 19. század közepén hoztak létre, hogy a nemzetközi postaszolgálatot előmozdítsák. Létezik néhány testület, akik napjainkban fontos szerepet játszanak a formálódóban lévő kormányzási rendszerben:

• Nemzetközi Távközlési Egyesület

• Világkereskedelmi Szervezet

• Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete

• Szellemi Tulajdon Világszervezete

• Internet Testület a Bejegyzett Nevekért és Számokért
  
  

Ezeken kívül sok egyéb testület létezik még, melyek a nemzetközi médiához különböző ügyekkel kapcsolódnak. Ezek főként kiadók, újságírók, gyártók érdekeit képviselik.

Írta: Kátai Moána, Novák Zsófia, Szabó Enikő

Forrás: McQuail, D.: A tömegkommunikáció elmélete. Wolters Kluwer, Budapest, 2015.