Közönségelmélet

2016. április 02. - MMI Kommunikációs gyakorlat

készítette: Harangozó Csilla, Rákossy Márta, Arató Csilla

Amikor közönségről beszélünk, alapvetően elérni kívánt, befogadó személyre, személyekre gondolunk. Akár színházban, akár moziban, televíziót, filmet nézve, rádiót hallva, hallgatva, utcákon járva-kelve az emberek ki vannak téve annak, hogy akár saját döntésükből fakadóan, akár rákényszerülve közönsége legyenek egy vállalatnak, embereknek.

Közönség alatt általában inkább emberek csoportosulását, egy tömeget értünk, habár egy személy önmagában is nevezhető közönségnek. Több ember esetében azonban már előtérbe kerülnek a szociálpszichológia által vizsgált területek, avagy az együttéléssel járó, egymáshoz való alkalmazkodás és befolyásolhatóság kérdései.

A tömegkommunikáció területén tehát elérkeztünk a tömeg elemzéséhez, azokhoz, akikhez esetünkben a média által sugárzott, központosított kommunikáció szól.

Egy frappáns, ám kissé elborzasztó megfogalmazás a tömeget egymáshoz hasonlónak nézett olyan egyének meg nem határozott nagyságú sokaságaként definiálja, akiket egyformaságuk miatt nem különböztetnek meg egymástól. Vállalati szemszögből tulajdonképpen a célcsoportról beszélünk, amely képzésekor alapvetően a homogenitásra törekszenek a célközönség kiválasztásakor, a szociodemográfiai, fogyasztói szokások és magatartásbeli ismérvek összehangolásával.

Közönségről az alábbi formákban beszélhetünk:

Akár a véletlennek köszönhetően is összegyűlhetnek emberek nagy számban, nincs feltétlenül egy kialakult egység, amely összetartja őket, a tömeg ilyenkor inkább heterogén. Nem feltétlenül ismerik egymást, habár adódhatnak köztük összetartozó párok, csoportok. Ide értjük például egy sétálóutcát, kirándulóhelyeket.

Színházi nézőtéren vagy szórakozóhelyeken összegyűlt embereknél már van egyfajta kötődés: gondolataik, érzeteik tárgya tulajdonképpen azonosnak tekinthető

Csődületnek nevezik azt a jelenséget, amikor egy rendhagyó eseménynél az arra tartózkodók összegyűlnek: erre okot adhat például egy utcai baleset. Itt az összegyűltek reakciói hatással vannak egymásra, sokszor érzelmi alapon csoportosulnak, kíváncsiságból.

Egy pánikhelyzet már egészen más helyzetet szül: amikor minden ott tartózkodó ember egy alapvető szükségletét, a biztonságérzetét érzi veszélyben, és mindent elkövet, hogy megmeneküljön.

Optikai egységnek nevezzük azokat a láthatatlan egységeket, amely tagokkal rendelkezik: például egy vállalat, egy irányzat esetében.

Gyűlésnél egy előre ismert ok vagy cél érdekében csoportosulnak az adott személyek, amelyet a gyűlést egybehívók határoznak meg, a gyűlés nem véletlen.

Forradalmi tömeg esetében érezhetjük leginkább azt a felsőbb összetartó erőt, amely összekapcsolja, érzelmileg összeköti a tömeget alkotókat. Vezetők irányítják, a tömeg könnyen befolyásolható, teret kapnak az indulatok, az érzelmi túlfűtöttség

Különböző tömegeket és célcsoportokat, különböző médiumokon keresztül tudunk elérni.

Manapság az online médiumok szerepe jelentősen megnőtt, így az offline médiumoké csökkent. Ám egy bizonyos lojális réteg is kialakult az offline médiumok iránt, amelyet inkább az idősödő korosztályba tartozóak alkotnak. Ez főleg azért alakulhatott így, mert ez a réteg nem „hajlandó” használni, esetleg elutasítja az online tartalmakat (nem feltétlen az összes tartalmat), megszokássá vált a reggeli újságolvasás stb.. Ám a technológiai fejlődés és az online média egyre nagyobb teret nyer, egyre hétköznapibb pl.: a híreket és újságcikkeket online olvasni. Eleinte inkább a fiatalabb, innovációra fogékony korosztály „haladt a korral”, ám manapság az online média fogyasztók rendkívül sokszínüek.

Közönségkutatás különféle céljai két felé válnak. A médiaközpontú célok és a közönség központú célokra.

Médiaközpontú célok:

- A közönségelérés mérése hirdetési célból történik meg, ez például eladás vagy nézettség alapján is mérhető

- Célja még, hogy a közönséget befolyásolja, a választással kapcsolatos viselkedését irányítsa

- Új lehetőségeket keres és tár fel a közönségpiacon.

- Kibocsátó központú tesztelés

Közönségközpontú célok:

- Közönség kiszolgálására irányuló tevékenység

- Médiateljesítményt a közönség szempontjából értékeli

- A közönség választásái és a méfiahasználata mögött meghúzómegállapítása

- Illetve a médiahasználat kontextusának feltárása

Közönségaktivitás és szelektivitás

A médiahasználatot illetően a közönségaktivitás kapcsolódhat előzetes elvárásokhoz, a médiatapasztalat közbeni tevékenységhez, vagy a média ráhatást követő helyzethez.

A közönségaktivitás különböző formái:

- szelektivitás: minél inkább válogattt, annál inkább aktívnak tekinthető. Megkülönböztetünk ritualizált és instrumentális felhasználási mintákat.

- utilitarizmus: (haszonelvűség) a közönség a maga érdekeit követő fogyasztó megtestesülése.

- szándékosság: olyan közönség, amely a beérkező információkat és tapasztalatokat kognitívan feldolgozza

- ellenállás a hatásoknak: A közönség a „helyzet ura”, nem tudnak rá hatni, csak ha ő maga is úgy akarja.

- Belemerülés: minél inkább leköti az aktuális médiaélmény, annál inkább belemerülésről

beszélhetünk. A belemerülésnek olyan jelei is lehetnek, hogyvitatkozik a tévével vagy nézőtársaival a műsorról.

A közönség változása nem eredményezte a közönség fogalom eltűnését. A sokszínű és változó közönség – közönségek leírására a következő dimenziók tűnnek alkalmasnak:

a passzivitás vagy interaktivitás mértéke

méret és tartam

térbeli elhelyezkedés

csoportjelleg ( társadalmi/kulturális identitás)

forrással való kapcsolat egyidejűsége

az összetétel heterogenitása

az adó és vevő társas viszonya

10 komment

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.03. 20:45:26

Írta: Kátai Moána, Novák Zsófia, Szabó Enikő

Figyelmünket leginkább a közönségaktivitás különböző formái ragadták meg. A bejegyzésben felsorolt közönségaktivitások mind olyanok, melyekről valós szituációk jutottak eszünkbe. A kommentben ezeket fejtjük ki, és írunk rá különböző példákat.

Szelektivitás esetén elmondhatjuk, hogy a közönség nagyrészt olyan információforrásokra támaszkodik, amelyekről tudja, hogy nem mennek szembe az alapvető hitvallásaikkal, céltudatosan ezeket keresi, és a többi kerüli. Erre példaként a különböző amerikai televízió csatornákat tudnánk említeni, amelyekről egyértelműen megállapítható, hogy melyik politikai nézet mellett érvelnek majd a közvetített tartalmaik nagy részében.

Utilitarizmus (haszonelvűség) esetén olyan közönségaktivitásról beszélünk, amikor a közönség tagjai azért figyelnek oda az adott tartalmakra, mert személyes előnyük származik abból, ha aktívan befogadják a látottakat és hallottakat. Véleményünk szerint erre kitűnő példa a nehezebb egyetemi tantárgyakból tartott vizsga előtti felkészítők és gyorstalpalók, ahol a diákok azért fizetnek és figyelnek, hogy néhány óra alatt magukba szívják a kellő tudásmennyiséget a sikeres vizsga érdekében. Mi is részt vettünk néhány ilyen gyorstalpalón, és személyes tapasztalatból mondhatjuk, hogy mindenki mindent megtesz azért, hogy mindent leírjon vagy megértsen. A diákok energiaitallal, kávéval, színes tollakkal, és jegyzetfüzet hegyekkel vágnak neki ezeknek a kurzusoknak.

Szándékosság: ebben az esetben olyan a közönség, amely a beérkező információkat és tapasztalatokat kognitívan feldolgozza. Példaként egy fakultatív egyetemi előadást tudnánk hozni, amely a diákokat érdeklő témáról szól, például egy híres ember beszél az utazásairól és a tapasztalatairól. Ilyenkor a diákok önszántukból mennek el, azért mert érdekli őket a előadás, és nem azért mert valaki kötelezte őket vagy büntetést kapnának a hiányzásért. A közönség szándékosan figyel oda az adott előadásra, eseményre.

Ellenállás a hatásoknak: ebben a formában a közönség “a maga ura” és csak akkor tudnak hatni rá, ha az engedi. A közönség ebben az esetben nehezen aktivizálható. Példaként egy átlagos utcát hoznánk, ahol az emberek igyekeznek valahova, nem igazán fordítanak figyelmet a körülöttük lévő eseményekre és emberekre. Egy utcazenész, aki a maga elé tett kalapba próbál pénzt gyűjteni a fáradozásaiért nehezen vonja magára az emberek figyelmét. Az utca tele van ingerekkel, így az emberek egyre inkább megtanulták kizárni azokat, és csak a számukra érdekesekre figyelni, ők az urai annak, hogy mit fogadnak be.

Belemerülés: minél inkább leköti az aktuális médiaélmény a néző figyelmét annál inkább belemerülésről beszélhetünk. Gyakran előfordul, hogy a nézők izgatottan várják, hogy vajon mi is fog történni kedvenc sorozatuk következő részében. Találgatnak, és megvitatják barátaikkal, ismerőseikkel, hogy szerintük hogyan folytatódik majd. Amíg a sorozat izgalmas, beszélnek róla, és fenntartja a nézők érdeklődését, addig bizonyára nem fog veszíteni a nézettségéből. Egy másik példa a belemerülésre a különböző sport események. Tipikusan a focimeccsek azok, melyek közben a nézők olyannyira beleélik magukat a történtekbe, mintha a helyszínen lennének, és beleszólásuk sokat számítana. Például a bíró szidása, hibáztatása ide tartozna, emellett gyakran úgy kiabálnak a nézők a meccs közben, mintha a pálya szélén állnának.

Befejezésként megállapíthatjuk, hogy a közönségaktivitás különböző formái jelen vannak mindannyiunk életében. Hamar sikerült mindre hétköznapi életből vett példákat hoznunk, ezzel szemléletessé téve az adott aktivitásokat.

Válasz erre

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.04. 20:07:01

Írta: Bai Renáta, Horváth Dóra, Ujhelyi Viktor

Először is vegyük számba, milyen szinonimákat tudunk használni a közönség szavunkra: csődület, sokaság, sereglet, csoportosulás, gyülekezet.
Ahogy a bejegyzés készítői is írták már, a közönséget különböző szempontok szerint jellemezhetjük.
Így tehát közönségnek számít például egy szórakozóhelyen összegyűlt sereglet is, akik véletlenül keveredtek egy helyiségbe (tehát a “vágjunk bele az éjszakába” mondattal indulnak neki a városi forgatagnak), többségük nem ismeri a társait, csak kisebb egységek között van ismeretségi viszony (vagyis sok kishalmaz van a nagyhalmazon belül).
Szórakozás céljából, ha színházba, moziba megyünk, akkor már fedezhetünk fel társainkkal közös vonásokat: azonos stílusú ruhában jelenünk meg, ugyanarra a filmre ülünk be.
Közönség lehet az is, amikor egy-egy utcai mutatványos köré csoportosulunk. Ekkor egymás reakciói hatással vannak ránk. Ezt nevezzük csődületnek. A csődület esetében inkább a kíváncsiságunk vezérel minket, míg egy pánikhelyzetben az életösztön az, ami a közönség részéve tesz (ugyanakkor ez az az életösztön, ami menekít az adott szituációból). Ezzel ellentétben előre ismertetett okok vagy célok érdekében csoportosulunk, ha gyűlésen veszünk részt (logikusnak is tűnik, hiszen ha előzetesen nem ismerjük a gyűlésen tárgyalni kívánt témákat, valószínűleg el sem megyünk.) Ilyen gyűléseknek nevezhetjük például a Corvinuson meghirdetett külön programokat, melyek nem képezik a tananyag részét és csak az vesz rajtuk részt, akit valóban érdekel. Jó példa erre az április 13-án Kiss Ádám által tartott előadás, ahol tudjuk, hogy az életútjáról fog beszélni, és csak azok a hallgatók regisztrálnak rá, akik kíváncsiak a mondandójára.
“Az online médiumok szerepe jelentősen megnőtt, az offline médiumoké csökkent.” Azonban nem szabad a túláltalánosítás hibájába esnünk. Nem jelenthetjük ki, hogy az offline médiumokat kizárólag az idősebbek, míg az online társaikat kizárólag a fiatalok fogyasztanak, hiszen az okos eszközök rengeteg olyan funkcióval rendelkeznek, melyeket főleg a korosabb személyek hasznosíthatnak. Gondoljunk például arra, hogy a fiatalok azért veszik a regényt (ami bár nem médium), mert szeretik a könyv illatát, míg az idősebbek azért olvasnak a tableten vagy az okostelefonon elektronikus formátumú napilapot, mert szeretik kihasználni az eszköz nagyító funkcióját.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a nyomtatott sajtó még mindig az egyik legjelentősebb hírforrás sokak számára, annak ellenére, hogy az olvasottság rohamosan csökkent az utóbbi években (keol.hu 2015). A Metropolt és a regionális napilapokat százezrek olvassák, de a bulvárújságok (leginkább a Blikk) is jól fogynak. Az viszont tagadhatatlan, hogy az offline sajtó olvasottságának csökkenésével egyre inkább teret nyernek az online médiumok. Az Origo-Index-444-Blog.hu négyest az ország leglátogatottabb weboldalaikként tartják számon, az egy napra jutó olvasók száma pedig sokkal magasabb, mint a legolvasottabb napilapok hasonló adata (MMonline, 2015)

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.04. 20:07:46

Folytatva ez előző kommentet:

Fontos és nem elhanyagolható tény, hogy a közönségaktivitásnak különböző formái vannak.
Létezik például az a közönségfajta, aki teljesen belemerül abba, amit olvas, hall vagy néz. A belemerülés egy tipikus példája, amikor a férfiak meccset néznek. Ez általánosságban is elmondható, hogyha egy férfi bármilyen meccset néz, akkor teljesen megszűnik számára a külvilág, hát még akkor mikor a kedvenc csapata játszik. Nem lehet hozzászólni, kizárja a körülötte lévő történéseket, veszekszik a tv-vel, ordít, felállva tapsol, ha éppen nyerésre állnak, vagy magába roskadva ül, ha az események nem az ő elképzelései szerint alakulnak. Ennek a viselkedésmódnak, vagyis ezen befogadási módnak szöges ellentéte, amikor a közönség ellenáll a hatásoknak. Ilyenkor (maradjunk a televízió példájánál) a néző a helyzet ura, nem tudnak rá hatni, ha ő nem akarja befogadni az információt. Sok esetben a tv csak azért van bekapcsolva, hogy legyen egy kis háttérzaj, a fő cselekvés, például főzés, takarítás vagy éppen a házi feladat írása közben. Ebben az esetben a néző, mondjuk a háziasszony, aki a családi ebédet készíti, csak akkor figyel a tv-re, ha azt ő is úgy akarja, vagy ha valami ténylegesen felkeltette a figyelmét.
Beszélhetünk még utilitarista közönségről is, mely legfontosabb jellemzője, hogy saját érdekeiket követi. Például, aki szombat este leül a tv elé ( maradjunk ennél a médiumnál, hogy szemléletesebb legyen az összehasonlítás), hogy megnézze a Luxort, majd az utána következő 5-ös lottósorsolást, nyilván azért teszi, mert nyerni szeretne, és az az érdeke, hogy erről minél hamarabb értesüljön.
Az a közönség, aki a látottakat vagy halottakat kognitívan feldolgozza, szándékosan végzi ezt a cselekvést. Például, aki elolvas egy gazdasági napilapot, az nem azért teszi ezt, hogy elüsse felesleges idejét könnyed olvasgatással, hanem érdekli a tartalom és ezáltal fel is dolgozza azt.
Végül a közönség aktivitás utolsó formája a szelektivitás. Minél inkább válogatott a közönség annál inkább aktív. A már fentebb említett Kiss Ádám előadáson résztvevő hallgatók valószínűleg aktív befogadók lesznek, hiszen érdekli őket a téma, mivel előzetes regisztráció szükséges a programra, amely kapcsán pontosan leírás található az eseményről, így csak azok jelentkeznek, akiknek felkeltette érdeklődését.
Források:
www.mmonline.hu/cikk/ezt_a_trend_a_hazai_neten
keol.hu/orszag-vilag/megallithatatlan-a-nyomtatott-sajto-peldanyszam-zuhanasa

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.05. 10:20:15

Írta: Marton Roland, Sipos Bernadett, Borsos Bence

A fenti bejegyzésben sokat olvashattunk a közönségről, illetve a közönség elérésének, kezelésének és viselkedésének különböző módjairól. Így például szóba került az is, hogy milyen különböző médiumokon keresztül lehet elérni az adott csoportot. Azt olvashattuk, hogy az online médiumok szerepe egyre nő és ezzel párhuzamosan az offline médiumok szerepe egyre csökken szerintük a tömegek elérésében. Nem is kérdéses, hogy az utóbbi időben az online felületek rendkívüli gyorsasággal nyertek teret maguknak a vállalati kommunikációban (is), azonban a szakértők egyre inkább egyetértenek abban, hogy emellett az offline médiumok jelentősége sem csökken. Napjaink fogyasztójára egyre inkább jellemző a párhuzamos médiafogyasztás, és a vállalatok számára is egyre fontosabb emiatt, hogy célcsoportjukat egyszerre több csatornán - online és offline egyaránt - érjék el.

Erre egyszerűbb példák a plakátokon vagy újságban megjelenő QR-kódok, grandiózusabb példák pedig lehetnek az interaktív közterületi megoldások, például amilyen a Nescafé Erzsébet-téri megvalósítása volt, mely egy Instagram posztokkal fűthető óriási, forró, piros kávésbögre képében öltött testet. Azzal, hogy az emberek személyesen, offline megtestesülő módon is találkoznak a márkával, valamint online is kapcsolatba lépnek vele, szorosabb kapcsolat alakul ki közöttük, amely így javítja a márka iránti elköteleződést. A bejegyzésben is volt szó erről a jelenségről, amelyet ott belemerülésként írtak le, amely egyértelműen elsődleges célja volt ennek a kampánynak. Elsőre talán azt hihetnénk, hogy minden tartalom közlésének célja az, hogy a fogyasztók minél magasabb fokú belemerülését elérje, ezáltal eljutva a szorosabb kapcsolat kialakulásához. Azonban, vannak bizonyos esetek, amikor ezzel ellentétes a közlő fél célja. Gondolhatunk például egyes kortárs művészeti alkotásokra, például egy színházi darabra, amelyben céljuk, hogy meghökkentsék a nézőközönséget és elérjék, hogy kívülről szemlélje a művet, nem pedig beleélve magát.

Ettől függetlenül legtöbb esetben a kommunikáció célja az, hogy elérje a fogyasztók bevonódását. Ez azért nehéz, mert manapság egyre többen ellenséges viselkedést tanúsítanak a reklámokkal szemben - megjelenik a bejegyzésben említett “ellenállás a hatásoknak” jelenség - , így nehéz elérni, hogy az üzenet kellő hatást fejtsen ki, illetve az kellően pozitív érzésekkel társuljon. Erre jó megoldás az, amikor marketingkommunikációs üzeneteket az érdekes, első látásra nem is reklámnak tűnő módon ágyazzák a környezetébe. Fent olvashatók a közönség egyes formái, melyek között megtalálható a csődület is, mint jelenség. Ez az a fajta közönség, ami egy-egy érdekes, rendhagyó esemény hatására gyűlik össze. Erre építhet egy márka is, például egy flashmob - ha már csődületről beszélünk, akkor “hangzatosan”, magyarul: villámcsődület - megvalósításával. Ilyenkor lehet, hogy a közönség észre sem veszi, hogy éppen egy vállalati üzenetet fogad be, mégis teszi ezt önként és dalolva, vagy éppen táncolva. Majd ez felkerül a közösségi média felületeire, és natív módon - tehát fizetett népszerűsítés nélkül - terjedni kezd. És máris rengeteg olyan embert sikerült elérni, akik egyébként az “ellenállás a hatásoknak” viselkedésforma követelményeihez tartanák magukat szigorúan. Marketing szempontból a forradalmi tömeg már egészen más terep, hiszen itt óriási az érzelmi töltet és kötődés, illetve sokkal szélsőségesebb megnyilvánulások tapasztalhatók. Erre lehet jó példa az, ahogyan a II. Világháború alatt sokan használták az értékesítés növelésére a hazafiasságot. Hitlert kigúnyoló, vagy éppen a hős hazafiakat dicsőitő termékek nagyon keresettek voltak, hiszen mindegyik ugyanazokat a közös érzemi szálakat mozgatta meg a közönségben.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.05. 11:13:38

Írta: Józsa Dorina, Hidvégi Ágnes, Orbán Zsófia
A bejegyzés kapcsán az a kérdés fogalmazódott meg bennünk, hogy a közösség tagjai vajon milyen mértékben tudnak egymásra hatást gyakorolni.

Amikor televíziót vagy filmet nézünk, színházba vagy moziba látogatunk, a közönség része leszünk, abban a pillanatban egy közösség tagjává is válunk. Egy közösség tagjai pedig könnyedén képesek befolyásolni egymást.
Ezeket a tevékenységeket jobban szeretjük csoportosan, de legalább párosan végezni, mert meg tudjuk osztani a gondolatainkat, és így rögtön szórakoztatóbbá válik az ilyen típusú tevékenység.

Elég csak arra gondolnunk, hogy a színházi előadások végén néhány néző kezd el állva tapsolni, majd szinte az egész közönség (kivéve persze ha nagyon megosztó darabról van szó), megfigyelhetjük azt a jelenséget, hogy idővel egyre többen állnak fel a nézőtéren.
Amikor egy olyas ismerősünk alkot véleményt például egy mozifilmről, akinek véleménye számunkra releváns, úgy gondoljuk hasonló az ízlésünk ilyen téren, az befolyásoló tényező lehet a döntéshozásnál. Egy nagyon negatív vélemény elbillenthet minket abba az irányba, hogy inkább másik filmet választunk. Ugyanis egy mozifilm választásnál nagyobb az észlelt kockázat, mintha arról döntenénk, hogy melyik csatornát nézzük, mert oda kell mennünk (idő és költség), belépőjegyet kell fizetnünk (szintén költség) végig kell néznünk (idő kockázat). Ezért szívesen meghallgatunk róla véleményeket, elolvasunk néhány kritikát és esetlegesen figyelembe vesszük a közösségi médiában felbukkanó vélemény nyilvánításokat is. Tehát hagyjuk magunkat befolyásolni.

Hasonló vélemény kifejezésre, aktivitásra van szüksége, a színházi előadásnál jóval nagyobb tömegeket érintő tv nézőknek.
A közösségi média képes pótolni a tévé azon hiányosságát, hogy korábban nem volt interaktivitás sem a nézők között, sem az adást készítők és a közönsége között.
Mivel a társas kapcsolataink egyre jelentősebb részét egyébként is online, a közösségi oldalakon éljük, ezért ezeket a felületeket egyre többen használják arra a célra is, hogy megteremtsék maguknak a közösségi televíziózás élményét.
Úgy gondoljuk mindenki számára ismerős élmény, amikor egy fontosabb nemzetközi esemény (Oscar gála, Super Bowl, Olimpia, egyéb sporttal kapcsolatos események: VB, EB), de említhetnénk akár hazai élő műsorokat is (például tehetségkutatók döntői, valóságshowk) egy-egy ilyen műsor alkalmával ellepik üzenő falunkat az ehhez kapcsolódó bejegyzések.
Gyakorlatilag anélkül tudjuk követni az eseményeket, hogy bekapcsoltuk volna a tv készüléket.
A televíziózás és az internet integrációja képes közösségi élménnyé formálni a tehetségkutatókat és a valóságshow-kat. Egyrészt a szavazással rögtön képes megteremteni a kapcsolatot, mert a nézők úgy érzik, hogy beleszólásuk van a dolgok alakulásába az adások alatt. Másrészt sokan azért nézik ezeket a műsorokat, hogy a közösségükből ne lógjanak ki, azaz később tudjanak beszélni róla akár munkahelyükön vagy a családjukkal, barátaikkal.
Izgalmas kérdés, hogy egyes tévéadások hogyan élnek a közösségi médiában, hogyan szereznek új nézőket, hogyan vonják be a nézőket, s a nézők hogyan alakítják a tartalmat.
Számunkra az is elgondolkodtató kérdés, hogy miért van szüksége az embereknek arra, hogy több emelt díjas smst elküldése után kialakuljon bennük egy olyan illúzió, hogy számít a véleményük és most ők dönthettek valamiről? Elképzelhető, hogy azt akarják ezzel kompenzálni, hogy a virtuális világon kívül nincs elég ereje a szavuknak??

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.05. 23:23:38

Írta: Eperjesi Enikő, Kopasz Daniella és Somos Anna

Az eheti bejegyzés azért is nyerte el csapatunk tetszését, mert teljesen hétköznapi, mindannyiunkat érintő szituációkat foglal keretbe. Nap mint nap vagyunk mi magunk is bizonyos közönségek tagjai, azonban ez általában nem tudatos szinten történik, nem gondolunk bele ennek elméleti hátterébe. Épp ezért szeretnénk jobban elmélyedni a közönség formáinak rendszerében saját példáinkon keresztül illusztrálva az egyes formákat.

Először is a véletlenszerű, heterogén csoportokról ejtenénk pár szót. Ez a közönségforma véletlenszerűen jön létre, és nincs kialakult egység a nagy létszámú csoportban. Eddig még sosem gondoltunk bele a Váci utcában sétálgatva, hogy éppen egy közönséget is alkotunk. Ugyanez a helyzet akkor is, ha elmegyünk kirándulni: gondoljunk csak bele, amikor a libegőre várakozó hosszú sorokban állunk vagy a Gellért-hegyről csodáljuk az esti város fényeit.

Egy bizonyos előadás vagy szórakozóhely közönsége már egy azonos érdeklődési körrel rendelkező csoportot jelent, kialakul köztük bizonyos kötődés. Erre legjobb példának tudnánk felhozni egy, a közelmúltban történt színházi látogatásunkat, amikor is Csehov Platonov címe előadását tekintettük meg a Radnóti Színházban. Ennek során a nézők egyszerre reagáltak a színdarab által előidézett érzelmekre, amelynek legészrevehetőbb jele az egyszerre nevetés volt.

Csődületnek, az úgynevezett bámészkodó tömeget nevezhetjük, aminek kiváltó oka lehet egy baleset is, és a csoportosulás alapja sokszor a kíváncsiság. Erre sajnos szomorú példával szolgálhatunk, ami az egyetemtől nem messze történt. Csapatunk egyik tagja hazafelé tartva lett egy ilyen csoport tagja: önakaratán kívül szemtanúja lett egy közúti balesetnek. Egy BMW és egy kisebb méretű családi autó ütközött össze a zebrán, szerencsére senki nem sérült meg. A nem vétkes autó sofőrje egy terhes nő volt. A baleset helyszínén viszonylag nagy tömeg gyűlt össze, sokan próbáltak segíteni, szerencsére senkinek nem esett baja.

A pánikhelyzet szó magától értetődően egy olyan helyzet, amikor egy tömegben saját biztonságunkat féltjük, és ez a félelem jelenti a csoport összetartó erejét. Erre saját példának igyekeztünk nem egy tragikus eseményt hozni, mivel ilyet szerencsére még nem éltünk át. Azonban a fesztiválokon összegyűlt tömeg mindenki számára ismerős, valamint egy-egy koncerten is akár kialakulhat ilyen pánikhelyzet. Például, az egyik Sziget fesztiválon az A38 sátorban megrendezésre került koncert (Stromae) olyan szintű érdeklődést váltott ki, hogy hamar teltházas let az esemény, azonban a kint várakozók nagy erőkkel próbáltak bejutni. Ennek eredménye az lett, hogy a bejutni próbáló és kijutni próbáló tömeg egymást taposva, fellökve és a kordonhoz nyomva próbált célbaérni. A biztonsági szolgálatnak köszönhetően komoly sérülést senki nem szenvedett. A pánikhangulat azonban egyértelműen megfigyelhető volt a kijáratok és bejáratok körül.

Az optikai egységek olyan láthatatlan egységeket jelentenek, amelyek tagokkal rendelkeznek, ám nem szükséges, hogy a tagok egyszerre jelen legyenek egy térben és időben. Erre jó példa az egyetemi közösség: mindannyian a Corvinus Egyetem diákjai vagyunk, ám nem szükséges, hogy egy időben mind az egyetem épületében tartózkodjunk.

A gyűlés fontos ismérve, hogy az ott csoportosuló tömeg egy előre ismeretes ok vagy cél érdekében gyűlik össze, tehát a gyűlés nem véletlenszerű. Ismét egy egyetemi példát szeretnénk a közönség e fajtájára hozni: egy tárgyból zárthelyi dolgozatot író diákok gyűlését. Ebben a helyzetben a cél a dolgozat megírása, mely előre ismeretes a tanulók számára, így ezen ok miatt gyűlnek össze.

A forradalmi tömegben a legfontosabb az az összetartó erő, amely összekapcsolja a tömeget. Ilyenkor nagy jelentőséggel bírnak az indulatok, az érzelmek, és könnyű a befolyásolhatóság is. Gondoljunk például a közelmúlt eseményeire, a tanárok tüntetésére. Országszerte sok iskola körül sorfalat által a tanárok, a diákok és az üggyel szimpatizáló felek, hogy kifejezzék összetartásukat a közös cél érdekében.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.06. 00:09:10

Írta: Bányai Dóra, Molnár Gábor, Zsila Hajni

Tekintve, hogy a blog is és az eddig beküldött kommentek is igen szép számban hoznak példákat a közönségre és a közönségaktivitásra, illetve a média- és a közönségközpontú célokra vonatkozóan, a változatosság kedvéért a rövid, ám annál tömörebb válaszok helyett mi néhány kisebb „történettel” készültünk.

A közönség meghatározásának, megtalálásának fogalma régóta foglalkoztatja a médiagyártókat. Ahogy azt a blogban is olvashattuk, a közönségre vonatkozóan két fajta megközelítés is létezik. Az első szerint a közönség már létezik és a média ebből a halmazból választ magának célcsoportot. A másik felfogás ezzel szemben azt állítja, hogy maga a médium hívja létre a közönséget, s ebből kifolyólag itt gyakoribb a nézők aktivitása, illetve sokkal inkább bevonódva érzik magukat.

Véleményünk szerint mind a kettő lehet igaz – akár egyszerre is! Ennek bemutatására tökéletes példa a mai sorozatok célcsoportképzése. Egyrészt létezik egy nagy „massza”, amibe azok az emberek tartoznak, akiknek van hajlandóságuk leülni sorozatot nézni, így minden műsorgyártó (manapság már konkrét csatornák) ebből kanalazzák ki a termék fogyasztóit. Másrészről erre tekinthetünk úgy is, hogy az emberek nagy csoportja, ha magától nézhetne bármilyen tartalmú sorozatot, akkor lehet, hogy nem választana és pont ezért kell ráébreszteni őket az igényükre, fel kell piszkálni akár az érdeklődésüket, akár a hiúságukat, ha arról van szó, hogy a csoporthoz tartozást kitüntetőnek érezzék. Az általunk bemutatott terméknél tehát mindenképp igaz és valóban tetten érhető mindkét felfogás – különösen mostanában.

Érdekes lehet megvizsgálni a célcsoport képzés lehetőségét abban az esetben, mikor politikai tartalmakról van szó. Itt elsőre abszolút igaznak tűnik az első felvetés a már létező és Magyarországon különösen berögzült és sokszor már érzelmi frontvonalak mögött felsorakozó közönség elmélete. Mit láthatunk azonban az újabb generációk esetén ennél a termékcsoportnál? Valószínű, hogy a család attitűdje és elköteleződése hatással és hazánkban nagyon nagy hatással van a későbbi politikai gondolkodásra és az által a médiumok, csatornák használatára. De vajon végérvényesen kijelöli azt? Lehet esetleg ebben az állóháborúban átcsábítani fogyasztókat, vagy akár csak eltéríteni a környezet beidegződéseinek megfelelő tartalmaktól?

Végül egy családi történetet emelnénk ki. Nagymamám péntek este járt nálunk és mesélte, hogy a velem együtt 1992-ben „született” TV-je a héten elromlott, így ha időnként még be is tudja kapcsolni és hallja, amit mondanak, kép már nem látszik. Egy ideig nem is értettem, hogy ez miért probléma, hisz a mi generációnk már annyira elszokott a TV-től, hogy gyakran már háttérzajnak sem kapcsoljuk be, nem hogy a közönségaktivitás a blogban említett bármely formáját tanúsítsuk is. A blogbejegyzést elolvasva és egész hétvégén ezen morfondírozva rájöttem, hogy a cikkben említett, főként idősekből álló lojális réteg húzódása az offline médiumok, főként a sajtó irányába épp úgy igaz a televízióra is. Saját példámnál maradva tudom, hogy nagymamám „friss” dédnagymamaként hetente legalább egyszer – de inkább többször – eltölt egy fél napot bátyám 15 hónapos ikreinél és egy fél napot nővérem 13 hónapos kislányánál is és babázik, főz, mos, takarít, vagyis szinte bármit megtesz, mert örül, hogy ismét úgy érezheti, hogy végre szükség van rá. Viszont itt jön a pont, amit könnyen elfelejtünk, vagyis, hogy a nap végén igenis egyedül marad a lakásában és lényegében a televízió az egyetlen társasága, így természetes, hogy minél hamarabb szeretné annak hiányát pótolni. A médiaszolgáltatók valószínűleg hamarabb ismerték fel ezt az idősekből álló célcsoportot, mint mi, s műsoraikat bizonyos idősávokban e szerint alakítják. Lényegében ugyanez figyelhető meg minden célcsoportra vonatkozóan; ha egyszer megvan az elérni kívánt közönség, az üzenet közvetítése már nem jelent akkora kihívást, ezzel lehetőséget adva az adott célcsoportnak, hogy a közönségaktivitás egy formáját gyakorolhassák.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.06. 13:45:19

Írta: Nguyen Kim Giap, Pap Boldizsár, Szászi Áron
Kommentünkben szeretnénk pár szót ejteni a bejegyzés elején taglalt közönségformákról, mivel ezt olvasva többünkben is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg. Egy-egy ilyen csoport kialakulása ugyan lehet akár teljesen véletlen ad-hoc jellegű vagy célzott és előre kiszámítható. Amiben mind egyetértésre jutottunk az, hogy az egyes csoportoknál általánosságban attitűd egyezest figyelhetünk meg. Erre kiemelt figyelmet fordítva a vállalatok sokkal pontosabb és nagyobb hatásfokkal működő marketingkommunikációs stratégiát tudnak kiépíteni.
Első csoport esetén heterogén, véletlen egy adott területen lévő emberekről beszélünk a bejegyzés a sétáló utcákat hozza fel példának. Annak ellenére, hogy nincs a tömegben valamiféle kialakult kapcsolat, az emberek egy közös attitűdöt követve végeznek tevékenységet. Ilyen akár a sétáló utca is vagy kirándulóhelyek esetén is pontosan meghatározható az emberek tevékenysége így a témához kapcsolódó reklámok, hirdetések is nagy eséllyel találnak célba.
Színházakban, vagy szórakozóhelyen már sokkal koncentráltabb homogén tömeg jelenik meg, az ilyen tömegekben adott esetben egy önálló célcsoportot is meghatározhatunk. Ezt a vállalatok célzott hirdetésekkel ki is használják, megfigyelhetjük például a szórakozóhelyeken, színházakban kihelyezett prospektusokban újságokban csak hasonló témájú tartalmakat találunk például hasonló helyekről, másik előadásokról…stb.
Csődület esetén az emberi természetből adódó kíváncsiság a legfőbb tényező, amiért az emberek tevékenységüket megszakítva megállnak, bámészkodnak. A kíváncsiság mellett a segíteni akarás az embertársakon is megjelenik. Erre a csoportra az egyik legjobb modern példa A facebookos pesten hallottam csoport, itt egy több mint kétszáz ezres tömegről inkább csődületről beszélünk akik csupán azért vannak a csoportban ( a csoport neve is árulkodó), hogy az egyes történésekről, eseményekről, másokkal történt dolgokról értesüljenek, illetve, hogy saját életükben történt dolgokat megosszák.
Pánikhelyeztben kialakuló tömeg esetén, a csoport tevékenysége a kikerülés a veszélyhelyzetből, így abból kevésbé mind inkább abból tudunk következtetéseket levonni, hogy hol vannak. Erre egy súlyos példaként a West Balkán esetét tudnánk felhozni, amikor a tömegben pánik tört ki, az emberek csupán saját biztonságukra koncentrálva egymást taposták, hogy kijussanak a szórakozóhelyről, ami több ember halálát okozta.
Optikai egységek esetében láthatatlan egységekről beszélünk, amelyek tagokkal rendelkeznek ilyen például nagyobb vállalatok vagy szervezetek, irányzatok közössége. Ezek az egységekhez tartoznak az identitás közösségek is. Kiemelt fontosságú, hogy habár fizikailag nem feltétlenül egy helyhez köthető embercsoportról beszélünk, mégis összekapcsolódnak ezek az egyének egy közös valóságkép, azonos jelentéstartamok által.
Gyűlés esetén az előre megbeszélt csoportosulás (térben és időben) formális és informális keretek között is megvalósulhat. Formális tulajdonsággal rendelkezik mindenféle társadalmi-szervezeti szabályhoz köthető gyűlés: akár egy társasház lakógyűlése vagy egy szakkollégium kollégiumi gyűlése. Ezeken a részvétel lehet önkéntes vagy kötelező (ami a hiányzást valamilyen szankcióhoz köti). Ugyanakkor egyre nagyobb szerepe van az informálisabb, illetve spontán módon szerveződő gyűléseknek. Ilyen akár egy pártgyűlés vagy tüntetés. A közösségi média óriási szerveződéssegítő erejét mutatja az Arab Tavasz, melyet Facebook-forradalmakként is említenek. Ez vezet át minket az utolsó kategóriára.
A forradalmi tömeget az különbözteti meg az eddigi kategóriáktól, hogy egyrészt hirtelen és szabályokat áthágó jellegű, másrészt alulról építkezik és nagy tömegek érzelmi involváltságát igényli. A forradalmi tömeg valamilyen közös cél érdekében mozdul meg. Azonban az érdekérvényesítési szándék irányát véleményvezérek könnyen befolyásolhatják. Fontosak a forradalmi tömegek számára a szimbólumok, a szónokok, vezetők a kulcsfigurái ezeknek az eseményeknek. Erre kiváló aktuális példát nyújtanak a pedagógustüntetések, a „kockás inges forradalom”, Pukli István és a fekete ruhás nővér.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.06. 14:59:25

Írta: Gerencsér Eszter, Zala Fanni, Oldal Márton Gergely

Azért tetszett nekünk az eheti téma, mert olyan hétköznapi dologról szól, amivel könnyedén tudunk azonosulni. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a különböző közönségformákra hozunk példákat a mindennapi életből. Tulajdonképpen mindennap tagjaivá válunk valamilyen formában közönségeknek, például egy előadáson vagy szemináriumon hallgatóságként vagy akár egy társalgás során, ismerősünk beszámolóját hallgatva.

• Véletlen tömeg: Forgalmasabb tereken gyakran találkozhatunk különböző tevékenységeket végző mutatványosokkal, mint például a Deák Ferenc téri focista fiatalember, az óriásbuborék-fújók vagy az utcai zenészek. Megfigyelhető, hogy előttük mindig kisebb-nagyobb tömeg verődik össze, véletlenszerűen összegyűlik körülöttük egy közönség.

• Színházi nézőtéren/szórakozóhelyen stb. összegyűlt tömeg: A közönségtípusok egy újabb formája lehet a különböző rendezvényeken fellelhető közönség. Lehet ez egy koncert, egy színdarab vagy bármilyen előadás, ahol hasonló érdeklődésű emberek gyűlnek össze. Például a Sziget Fesztiválra ellátogatók egy közös érdeklődésű csoport, de ezen belül is meg lehet határozni kisebb csoportokat, például a különböző koncertek színpadai előtt összegyűlt tömegeket. Sőt, még egy közönségen belül is különböző viselkedésformákat figyelhetünk meg: ott vannak az első sorokban tomboló rajongók, akik szinte már saját és mások testi épségét is veszélyeztetve, szabályosan beverekszik magukat az első sorba, hogy a lehető legközelebb lehessenek kedvenc előadójukhoz. Középen nagyjából azok helyezkednek el, akiket érdekel a koncert, de azért nem viselkednek ilyen fanatikusan, hátul pedig azok foglalnak helyet, akik kevésbé érdeklődnek, de azért meghallgatják, vagy legalább belehallgatnak az adott koncertbe.

• Csődület: Ezzel a típussal kapcsolatban egy személyes tapasztalatot szeretnénk megosztani. Tavaly nyáron éppen az 5. kerületi Vapiano étteremmel szemben ültünk egy padon, amikor egy nagy, hangos csattanásra lettünk figyelmesek. A mellettünk lévő hostel első emeleti ablakából kiugrott egy részeg fiatal, aki komolyabban megsérült, legalábbis a vér mennyiségéből ítélve. Mondanunk sem kell, hogy két perc sem telt el, már legalább tízen állták körbe a sérültet, és bámészkodtak. Ez véleményünk szerint nem túl etikus magatartás.

• Pánikhelyzet: Napjainkban sajnos több terrorcselekmény is történt, ahol az emberek élete forgott veszélyben, és többszáz haláleset is köthető ezekhez az eseményekhez. Az internetre például felkerült egy, a párizsi terrortámadáskor készült videó, amelyet megdöbbenve néztünk. A felvételen érzékelhető az ott kialakult pánik.

• Optikai egység: Csoportunkban mindhárman dolgozunk egy-egy cégnél, ahol közönséget leginkább különböző tréningeken alkotunk a társainkkal.

• Gyűlés: Ide tartozik a manapság szintén elég aktuális téma, a sztrájkolás. Ilyenkor az azonos elveket követő személyek összegyűlnek, hogy egy adott szituáció ellen tüntetnek, demonstrálnak. Ilyen volt nemrégiben az oktatáspolitika ellen szóló tüntetés Magyarországon.

• Forradalmi tömeg: Szerencsére ezzel a típussal kapcsolatban nem rendelkezünk személyes tapasztalattal, de egy példát azért fel tudunk hozni. A tavaly március 15-ei ünnepségen a Nemzeti Múzeum előtt, miközben a fideszes ünneplők Orbán Viktort várták, megjelent néhány ellentüntető, majd a két, főleg idősekből álló csoport egymásnak esett. Az esetről az alábbi linken található a helyzetet bemutató felvétel: youtu.be/hP4J4Mvemuc

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.13. 13:40:01

Írta: Hidvégi Ágnes, Józsa Dorina, Orbán Zsófia

Az eddigi blogtémák közül az eheti állt hozzánk legközelebb, ez volt az, amellyel a legtöbbször találkozunk, mint "laikusok", és szuper, hogy most egyfajta elméleti hátteret, struktúrát adott neki a bejegyzés. Életünk alapja, hogy folyamatosan tartozzunk valamilyen közösséghez, és így egyúttal valamilyen közönséghez is. Érdemes, és szellemes lenne azt is bemutatni, hogy milyenek azok a tipikus közönségben megbúvó emberek, akik mindenhol ott vannak, legyen szó bármilyen eseményről, és mindig ugyanazt a magatartást tanúsítják. A legjellegzetesebbek, amik eszünkbe jutottak, a mindenhol figyelmet kereső Narcissza, aki még egy csődületnél is magukra kívánják felhívni a figyelmet,; aztán a mindenhol megjelenő, mindenhol ismerkedni akaró embertipus, aztán az, aki boldog-boldogtalant személyes történeteivel "szórakoztat" folyamatosan, és még sorolhatnánk.

Mi is rendkívül sokféle közönségformával találkozunk a mindennapjaink során, és érdekes volt végiggondolni, hogy ennek vannak különböző típusai. Ez alapján igyekszünk személyes példát hozni mindegyikre, mely méginkább hozzásegíti az olvasót a jelenség megértéséhez, minket pedig rádöbbent eddig észre nem vett összefüggésekre.

Véletlen tömeg
Ezzel a kategóriával gyakran idegesítő a találkozás. A nagyobb turistalátványosságoknál (ahova akár elvonulhatni is járhatna az ember), gyakran találhatóak meg. Ezeken a helyeken a leggyakoribb, hogy különböző mutatványosokkal, aláírás gyűjtőkkel, árusokkal, vagy akár valamilyen vallási vagy politikai irányzat képviselőivel találkozunk, és gyakran állják utunkat.

Színházi nézőterem:
Véleményóünk szerint ez a legszervezettebb, legkulturáltabb tömegtípus. Míg szinte mindenhol azzal találkozhatunk, hogy csak személyes érdekeiket figyelik az emberek, itt sokkal előzékenyebbek. Ennek az lehet az oka, hogy a környezet ezt váltja ki belőlük, az a percepció él bennük, hogy ez a kifinomutság, elegancia színhely, és így ők is felveszik ezeket a viselkedésformákat.

Pánikhelyzet:
Mostanában sajnos a hírek hemzsegnek ezektől, és talán épp az előző tipus ellentétének tekinthető. Ez az a hely, ahol az ember leginkább elállatiasodik és csak a saját túlélésére, szabadulására koncentrál. Rendkívül érdekes ennek a pszichológiai háttere, hogy mi is játszódik le ilyenkor az emberi agyban, hogyan is viselkedik ilyenkor a tömeg, bár maga a jelenség kétségkívül egy szomorú, szükségtelen dolog a világban.

Kommunikációs gyakorlat 3