Kommunikációelméleti alapok I.
Írta: Bai Renáta, Horváth Dóra, Ujhelyi Viktor
Először is röviden összegezzük, miért is fontos a társas érintkezés: gyermekkorban az érintkezések hiányához könnyen társulhat betegség; az ingerszegény környezet (átmeneti) lelki zavarokat okoz és az idegsejtekben elsorvadási folyamat indulhat meg. Soha nem adjuk fel a fizikai intimitás elérésére való törekvést, de gyakran beérjük már az elismerés legapróbb jelével is, vagyis kialakul az elismeréséhség.
Az ingeréhség és az elismeréséhség mellé társul a struktúraéhség, vagyis az “És aztán mit mondjak neki?”. Berne szerint minden társas létezésnek az a funkciója, hogy segítsük egymást az “ébrenlét óráinak struktúrálásában”, vagyis a programozásban.
A társas érintkezésből származó előnyök a testi és a lelki egyensúly körül forognak. A következő tényezőkre vonatkoznak: 1. feszültségcsökkentés, 2. ártalmas helyzetek elkerülése, 3. a simogatás megszerzése és 4. a fennálló egyensúly fenntartása.
Berne az Emberi játszmák című művét három részre osztja, ezek a Játszmaelemzés, játszmatár és túl a játszmákon - a játszmák jelentősége részekre.
- rész
Játszmaelemzés
A társas tevékenységek során a résztvevő tagok változnak, mind viselkedésben, nézőpontban, érzelmekben vagy szókincsben. Ezek a változások vezetnek az én-állapotok fogalmához. A magatartásminták mindenki rendelkezésére állnak. Az alábbi én-állapotok léteznek:
- szülőkre hasonlító szülő-én
- autonóm, tárgyilagos felnőtt-én
- archaikus, gyermekkorban rögzült, de még aktív gyermek-én
Az állapotok között mindenki képes váltani, mert mindenki magában hordozza mindhárom én-állapotot. Az állapotok gondosan el vannak egymástól különítve, gyakran ellentétbe is kerülhetnek egymással.
A gyermek és a szülő én-állapotok két-két formában nyilvánulhatnak meg. Előbbi lehet alkalmazkodó, amikor befolyás miatt módosítja magatartását, és természetes (lázadás, alkotókészség), míg utóbbi közvetlen (aktív, aki úgy válaszol, mint a szülei) vagy közvetett, amikor is azt válaszolja, amit elvárnak tőle.
A különböző én-állapotok különböző értékeket hordoznak. Az első segíti a fajfennmaradást segíti és bizonyos válaszokat automatizál, ezzel időt és energiát takarítva meg , a második az életben maradáshoz szükséges, adatfeldolgozást és valószínűség-számítást végez, míg a gyermek-énben intuíciók, alkotókészség, hajtóerő és öröm rejlik.
A társas érintkezések során érdemes megemlítenünk, hogy a különböző én-állapotok mozgósítanak egy ingert és váltanak ki választ - ezek elemzésével a tranzakcionális elemzés foglalkozik.
A komminkációnak vannak szabályai is. Ha a tranzakciók kiegészítő jellegűek, akkor elvben a kommunikáció a végtelenségig folytatódhat (pl: szülő-szülő, felnőtt-felnőtt, gyermek-gyermek vagy szülő-gyermek párosításoknál). Az egyszerű kiegészítő tranzakciók általában munka- és társas kapcsolatokban zajlanak, gyakran felszínesek. Ezekkel rituálék során találkozunk a leggyakrabban.
Ezzel szemben, ha a tranzakció keresztezett, akkor a kommunikáció megszakad. Ekkor az inger felnőtt állapotból felnőtt állapotba érkezik, de a válaszok már gyermek-szülő viszonyban születnek. Ezek a tranzakciók okozzák a legtöbb nehézséget a társas érintkezésben.
A rejtett tranzakciókat az jellemzi, hogy egyidejűleg kettőnél több én-állapotnak megfelelő tevékenységet jelentenek, és ez a kategória a játszmák alapja. Ilyen játszmákat játszanak általában a kereskedők (ez a szöget bezáró tranzakció, pl: Kereskedő: Ez jobb, de ezt aligha engedheti meg magának!; Háziasszony: Márpedig ezt fogom megvenni), vagy a flörtölők is (dupla fenekű tranzakció, ahol felnőtt-felnőtt beszélgetés folyik társadalmi szinten, míg pszichológiai szinten gyermek-gyermek beszélgetés zajlik a szexjátékról - gondoljunk csak a bélyeggyűjteményekre).
A nyílt tranzakcióknál nincs drámai kimenetel, nincs bennük konfliktus.
A tranzakciók sorozatban mennek végbe, melyek programozottak. Az alkalmazkodás miatt a még nem tapasztalt helyzetben rendszerint a szülő vagy a felnőtt állapot kerül előre, míg a gyermek én-állapot a magánélet és az intimitás helyzeteiben a legmegfelelőbb.
A társas tevékenység formái
- Az eljárások (egyszerű kiegészítő felnőtt-tranzakciók sorozata) szülői mintákat követnek. A rituálékhoz hasonlóan sztereotipizáltak, megjósolható a folyamat, halad a meghatározott befejezés felé.
- A rituálék, amelyek pedig társadalmi erők által programozott, egyszerű kiegészítő tranzakciók, formáját a hagyomány először szülői úton szabja meg, majd engedélyezi a gyermeki szabadságot. A rituálék enyhítik a bűntudatot, teljesítik a hagyományos szülői kívánalmakat, ami az idő struktúrálásának biztonságos és élvezetes módja. Az eljárást a felnőtt programozza be.
- Az időtöltés Berne szerinti definíciója a következő: “egyetlen terület köré csoportosult, félig rituális, egyszerű, kiegészítő tranzakciók sorozata, amelynek elsődleges célja valamely időköz struktúrálása, melynek kezdetét és végét tipikus rituálék jelzik. Gyakran keverednek a tevékenységekkel. Az időtöltéseket is lehet osztályozni, szociológiai, strukturális-tranzakcionális és pszichológiai (projektív és introjektív) szempontból. Szociológiai osztályok a nem, kor, családi állapot, kulturális, faji és a gazdasági helyzet. Például az “autómárkák”, a kocsik összehasonlítása férfibeszélgetés. Az időtöltések sohasem keverednek össze, alapul szolgálnak az ismerősök kiválogatásához, a barátkozáshoz és megszilárdítják a szerepet és a beállítottságot. Érdekesség, hogy a beállítottság már gyermekkorban kialakul, így könnyen lehet abból a gyermekkorra visszakövetkeztetni.
- A játszma azonban kiegészítő, rejtett tranzakciók folyamatos sorozata, amely előre látható kimenetel felé halad, trükkös lépések sora. A játszma, az előzőekkel ellentétben rejtett, célja a nyereség. Így minden játszma alapvetően tisztességtelen, kimenetele izgalmas, akár drámai. Leggyakrabban szülő-gyermek állapotok között játszódik le. A gyakorlat egyre ügyesebbé teszi a feleket, a felesleges lépések az idő során kiküszöbölik. Sok változóval írjhatjuk le a játszmákat, ezek közül néhány a makacsság, hajlékonyság, és intenzitás, melyek összjátéka teszi a játszmákat szelíddé vagy erőszakossá. A játszmáknak három fokozata van, ahol az első fokozat a társadalmilag elfogadott, a második az, amikor nincs jóvátehetetlen károsodás, de a játékos inkább eltitkolná, míg a harmadik életre szóló játszma - műtőben, hullaházban vagy bíróságon végződik.
- A társas cselekvések utolsó típusa a művelet, amely egyszerű tranzakció, valamilyen tisztázott cél érdekében indítva.
- rész
Játszmatár
Állandóan fedeznek fel új játszmákat. A játszmákat családokba soroljuk, annak a helyzetnek megfelelően, amelyben általában előfordulnak: Életjátszmák, Házassági játszmák,Társasági játszmák, Szexuális játszmák és Alvilági játszmák.
A teljesség igénye nélkül szeretnénk minden típusból egyet-egyet szemléltetni.
Életjátszmák
Az életjátszmáknak megvan az esélyük arra, hogy életre szólókká váljanak, döntő hatásuk van a játékosok sorsára. Idetartoznak: az "Alkoholista", az "Adós", "Rúgj belém!", "Most rajtacsíptelek, te gazember!", "Ennek is te vagy az oka!" és mindezeknek a főbb változatai.
Alkoholista: A központi szerep az "Alkoholistáé" azé, aki az "alany", ezt Fehér játssza. A fő mellékszerep az "Üldözőé", amelyet típusosan az ellenkező nem képviselője, rendszerint a házastárs játszik. A harmadik szerep a "Megmentőé", ezt rendszerint azonos nemű játssza, gyakran a jóságos háziorvos, akit a beteg is érdekel, meg az iszákosság problémája is. A negyedik szerep a "Baleké" vagy a "Fajankóé". Az életben ezt a szerepet leggyakrabban Fehér anyja játssza: pénzt ad, és együtt érez Fehérrel a felesége miatt, aki nem érti meg. Minden ivásjátszmában mellékszerep jut egy hivatásosnak: a csaposnak vagy az italbolti eladónak. Az "Alkoholista" játszmában övé az ötödik szerep, ő az összekötő
Házassági Játszmák
A következő játszmák virágoznak ki jellegzetes módon házasságon belül: "Sarokba szorítás", "Bíróság", a "Frigid nő", a "Frigid férfi", "Űzött vad", "Ha te nem lennél", "Láthatod, hogy mindent megpróbáltam" és "Drágám".
Frigid nő: Ez mindig házassági játszma. A férj közeledik feleségéhez, és visszautasításban részesül. Ismételt kísérletei után közlik vele, hogy minden férfi vadállat; felesége a szemére veti, hogy nem is szereti igazán, vagy hogy nem önmagáért szereti, csak a szex érdekli. Ekkor a férj úgy dönt, hogy befejezettnek tekint mindent, és kialakítanak egy szexmentes modus vivendit. A hétköznapi forma tisztességes antitézise: más társ keresése. A ravaszabb és brutálisabb formák némelyike tisztességtelen, sőt bűnös.
Társasági Játszmák
Ahogy az összejöveteleken az ismeretségek fokozatosan elmélyülnek, játszmák kezdik felütni a fejüket. A négy legjellemzőbb típus: "Hát nem borzasztó?", "Szépséghiba", "Schlemiel" és "És miért nem... Hát igen, de...".
Schlemiel: A kifejezés=ravaszdi
Lépései:
Fehér egy pohár whiskyt ráborít a háziasszony estélyi ruhájára.
Fekete (a házigazda) első reakciója a düh, de megérzi (gyakran homályosan sejti), hogy ha kimutatja, Fehér nyert.
Fehér így szól: "Bocsánat."
Fekete motyogva vagy hangos szóval megbocsát, s ezzel megerősíti a másik illúzióját, hogy nyert.
Szexuális Játszmák
Bizonyos játszmákat abból a célból játszanak, hogy kiaknázzák vagy leküzdjék a szexuális. ingereket. Itt valójában eltorzult szexuális ösztönökről van szó: a kielégülés a szexuális aktusról áttevődik a játszma nyereségét képező, sorsdöntő tranzakciókra. A cselekvő személy a legtöbb esetben nő. A szexuális játszmákba a következők tartoznak: "Verekedjetek meg ti ketten!", "Perverzió", "Megerőszakolósdi", "Harisnyajátszma" és "Perpatvar".
Megerőszakolósdi: Ezt a játszmát egy férfi és egy nő játssza. Enyhébb fokozatait "Rossz helyen kopogtatsz-nak!" vagy "Méltatlankodósdinak" is nevezhetjük. A harmadfokú "Megerőszakolósdi" gonosz játszma; gyilkosságban, öngyilkosságban vagy a bíróságon végződik. Itt Fehérné kompromittáló testi kapcsolatba viszi bele Feketét, azután fennhangon hirdeti, hogy Fekete bűnös módon megrohanta, és jóvátehetetlen kárt okozott neki.
Alvilági játszmák
Az igazságügyi dolgozók szakmai tudásának fejlődése, valamint a szociális gondozói szakmák egyre nagyobb elterjedésével a igazságügyben, az érintetteknek célszerű ismerni az alvilágban (börtönben és azon kívül is) játszódó leggyakoribb játszmákat. Ezek a “Rabló-Pandúr”, a “Hogyan lehet meglépni?” és a “ Húzzuk csőbe!”.
Játszmák a rendelőben
Terápiás helyzetekben ismerni kell azokat a játszmákat, amiket konokul játszanak a személyek. A cselekvő személyétől függően ezek három típusba sorolhatók.
1. Terapeuták és kiszálló gondozók játszmái: “Pszichiátria” és “Én csak segíteni próbálok rajtad”
- Terápiás csoportok tagjainak játszmái: “Melegház”
- Laikus betegek és kliensek játszmái: “Nyomorgó”, “Paraszt”, “Ostoba”, “Faláb”
Jó játszmák
Az idő nagy része társas cselekvések és szerveződések mellett is játszmák játszásával telik, ezen belül is pedig fellelhetők a “jó” játszmák. A legismertebbek a “Buszsofőr szabadságon”, “Gavallér”, “Örülök, hogy segíthetek”, “Házi bölcs”, “Örülnek majd, hogy ismertek”.
- rész
Túl a játszmákon - a játszmák jelentősége
Berne a kutatásai és tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a játszmák nemzedékről nemzedékre szállnak - valakinek a kedvenc játszmája gyakran visszavezethető a szülőkig, vagy akár a nagyszülőkig is. Ha pedig nem történik közbelépés, akkor még az unokáig tovább is adhatják. Ebből következően megállapítható, hogy a játszmáknak történelmi jelentősége van - visszamutat száz éves időszakra, és a jövőbe is legalább ötven évvel benyúlhat. Ha megszakítják az öt-hat nemzedékből álló láncot, annak hatása mértani haladványszerűen jelentkezik. Mivel az embereknek több száz leszármazottja is lehet, a játszmák felhígulhatnak, módosulhatnak, ugyanakkor továbbra is nemzedékről nemzedékre szállnak - ebben a beltenyészet ugyanazon családon belüli tendenciája erősíthet is.
A játszmák kulturális jelentősége a gyermekek nevelésénél mutatkozik. A szülők megtanítják a gyerekeknek, hogy milyen játszmákat játsszanak - ez különböző kultúrák, társadalmi osztályok között eltérő, valamint a családok és törzsek preferenciái is meghatározók.
A társadalmi jelentőség az időtöltések és az intimitás kettősségéből adódik. Az ismétlődéstől unalmassá váló időtöltések, illetve a szigorú körültekintést igénylő intimitás között egyfajta átmenetet képeznek a játszmák. A legtöbben a játszmákban találják meg a kompromisszumot, ha ki akarnak szakadni az időtöltések körforgásából, de nem akarják kitenni magukat az intimitás veszélyeinek - végül ezek a játszmák teszik ki a társadalmi érintkezések érdekesebb, izgalmasabb részeit.
A játszmáknak ezeken személyi jelentőségük is van. Az emberek általában olyan személyeket választanak társnak, barátnak, akik ugyanolyan játszmát játszanak - ebből adódóan mindenki egy adott társadalmi kör tagja lesz, amely tagok viselkedése más, körön kívüli személyek számára idegennek hathat. Vagyis ha valaki egy társadalmi körben játszmát változtat, kieshet a körből, viszont partnerekre lelhet egy másikban.
A játszmák után
Berne elmélete szerint az emberi élet az idő kitöltésének folyamata, amíg nem jön a halál vagy a Mikulás. A folyamat alatt az ember korlátozott választékból dönthet, hogy milyen tranzakciókat bonyolítson le, viszont néhányakban mozgásba lendülhet, vagy újra működésbe léphet a tudatosság, a spontaneitás, vagy az intimitás - vagyis megvalósul az autonómia.
A tudatosság nem szorítható be a viselkedés egyik osztályába sem - az ember úgy látja, érzékeli a dolgokat, ahogy ő akarja, nem pedig ahogy neki tanították. A tudatos ember ezért eleven, mert tudja, hogy érez, hol van, és mikor mik történnek.
A spontaneitás választási lehetőséget jelent a rendelkezésre álló dolgokból - a szülői, felnőtt, és gyermeki érzéseket szabadon választhatja ki az ember, elvonatkoztathat azoktól az érzésekről, amikre megtanították. Az ember tehát felülemelkedik azon, amit a múlt beprogramoz.
Az intimitás a tudatos személy spontán, játszmamentes nyíltsága - a Gyermek én természetes megnyilvánulása, ami több jutalmat nyújthat, mint a játszmák. Ez a folyamat általában jól végződik, egészen addig, amíg egy játszma belépése megzavarja.
Hogyan érhető el az autonómia? Ha az ember képes megszabadulni minden olyan dologtól, ami a tárgy lényegétől idegen. Ezek elvetése viszont soha nem végleges. Állandóan harcolni kell az autonómia elérésért, hogy az ember ne süllyedjen vissza a régi, betanított állapotába.
E harc során az egyénnek olyan személyes és társadalmi kontrollhoz kell jutnia, hogy szabadon válasszon a viselkedéscsoportoktól.
