Nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk a média szabadsága és a véleménynyilvánítási szabadság között. A véleménynyilvánítási szabadság egy sokkal szélesebb jogosultság, ahhoz a tartalomhoz kapcsolódik, amit kommunikálnak, amíg a sajtó a publikálást lehetővé tevő egyik eszköz. (Zeno-Zencovich ezt a bor, vagyis a tartalom és borospalack közti különbséghez hasonlítja).
A média szabadságának vannak közös előnyei, mint például lehetőség teremtése a a világról szóló gondolatok, eszmék és nézetek megjelenítésére, a kultúra és a társadalom szüntelen megújulása és átalakulása, a hatalmat gyakorlók nyilvános szemmel tartása.
A médiaszabadság főbb szerkezeti feltételei a cenzúra, az engedélyezés és más kormányzati ellenőrzés hiánya, valódi függetlenség a tulajdonosok és egyéb külső politikai és gazdasági érdekcsoportok által gyakorolt túlzott ellenőrzéstől és beavatkozástól, a rendszer versenyképessége, a hírmédia szabadsága a tekintetben, hogy a releváns forrásoktól információkat szerezhessen be, illetve az is nagyon fontos, hogy az állampolgároknak egyenlő joguk van ahhoz, hogy hozzáférjenek a véleménynyilvánítás és a publikálás csatornáihoz.
A szabadság alapelvének szerkezeti feltétele a csatornák függetlensége, a hozzáférés a csatornákhoz, illetve a tartalmi sokszínűség. Ezek a teljesítmény során olyan értékekhez vezetnek, mint a megbízhatóság, kritikai álláspont, eredetiség, választék, változás és relevancia.
A sokszínűség alapelve különösen fontos, mert erősíti a társadalomban végbemenő progresszív változásokat. A sokszínűség nem alapoz az értékekere, nem ír elő semmit abban a tekintetben, hogy valójában mit „kellene” kommunikálni. A sokszínűségtől remélt társadalmi előnyök közé sorolhatjuk a társadalmi és kulturális változások előtti út megnyitását, a hatalommal való visszaélés ellenőrzésének lehetővé tételét, lehetőség teremtését a kisebbségek számára, hogy fenntartsák a maguk külön létét a társadalom egészében, a társadalmi konfliktusok mederben tartását, általános hozzájárulást a kulturális és a társadalmi élet gazdagságához.
A médiakínálat (tartalom) differenciálódása nagyjából meg kell, hogy feleljen a forrásoknál vagy a fogadói végpontokon fennálló különbségeknek. A gyakorlatban a teljesítmény sokszínűségét leginkább az egyes médiaszervezetek, úgymint újságcímek, televíziócsatornák stb. kibocsátásának jellemzőivel lehet összegezni. A számbavétel lehetőségei korlátlanok ugyan, de a sokszínűséggel kapcsolatos kérdések legtöbbje a következő kritériumokhoz kötődik:
- a társadalmi és kulturális különbségekre való reflektálás
- egyenlő hozzáférés az összes hang számára
- a fogyasztóknak felkínált széles választék.
Ugyanúgy, mint a véleménynyilvánítási szabadság esetében, a teljes sokszínűség elérhetetlen ideál. Minél arányosabb a társadalom megjelenítése a médiában, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a kis létszámú, de akár meglehetősen népes kisebbségeket is lényegében kiszorítják a tömegmédiából, mivel a csekély arányú hozzáférési lehetőségeket nagyszámú, egyenlőtlen társadalmi és gazdasági forrásokkal bíró igénylő szerinte kell megosztani. Jóllehet az az elvárás, hogy a média elfogadható minőségű tájékoztatással szolgáljon inkább gyakorlati, semmint filozófiai vagy normatív alapon nyugszik, azért a média normáiról való modern gondolkodásban ez legalább akkora jelentőségű, mint a szabadság, az egyenlőség és a sokszínűség alapelve.
A médiaelméletben az információ minőségét tekintve az objektivitás minden bizonnyal a leginkább középpontban lévő fogalom akkor, amikor a hírszolgáltatásra alkalmazzuk. Nem szabad összekevernünk az igazság tágabb fogalmával, noha annak egy változata. Olyan álláspontot foglal el, amellyel elhatárolja magát a tudósítás tárgyától és közömbös vele szemben. Törekszik a pártosság elkerülésére, szigorú követelménye a pontosság és az igazsághoz kapcsolós egyéb kritériumok. Az egyenlőséghez való kapcsolódás szintén erős: megköveteli, hogy méltányos és nem megkülönböztető jellegű attitűddel viszonyuljunk a híradások forrásaihoz és tárgyaihoz, egyenlő feltételek alapján kezelve mindegyiküket.
A tényszerűség számos egyéb igazságkritériumot is magában foglal, úgymint a beszámoló teljességét, a pontosságot, valamint azt a szándékot, hogy ne legyünk félrevezetőek, vagy ne titkoljuk el a lényeget.
Bizonytalan, hogy mikor beszélhetünk az információk adekvát és releváns kínálatáról, és hogy miben is áll az objektivitás valódi természete. Az objektivitás követése a vitakérdésekben előnyben részesítheti a jól szervezett és domináns érdekcsoportokat. A médiaszabadság és a sokszínűség követelménye is számos lehetséges következetlenséget takar. Nem minden médiumtól várja el egyformán a maga közönsége, hogy teljes körű és objektív tájékoztatást adjon a komoly témákról. Lichtenberg szerint „amennyiben megpróbáljuk megérteni a világ dolgait, nem juthatunk előbbre a nélkül a feltételezés nélkül, hogy az objektivitás mind lehetséges, mind értéket képvisel”.
A funkcionális elmélet azt a látens célt tulajdonítja a tömegmédiának, hogy az együttműködés, valamint a társadalmi és kulturális értékekre vonatkozó konszenzus támogatása révén biztosítja a társadalmi rend folytonosságát és integrációját (Wright, 1960).
A kritikai elmélet rendszerint úgy tekintett a tömegmédiára, mint a hatalom domináns és ellenőrzést gyakorló osztályának ügynökére, mely osztály megkísérli önmaga helyzetmeghatározásait, érdekeit érvényesíteni, valamint az ellenzéket hitelteleníteni.
A szolidaritás annak az elismerése, hogy a társadalom sokféle alcsoportból, különböző alapú identitásokból és eltérő érdekekből áll össze, tehát életszerű az az elvárás a tömegmédiával szemben, hogy megértően kezelje az alternatívákat, valamint hogy nyújtson támogatást a releváns kisebbségi csoportok és elképzelések számára. Ez magában foglalja, hogy nyitottan és empatikusan közelítsünk azon csoportokhoz és helyzetekhez, amelyek a társadalom domináns részének nézőpontjából deviáns jellegűek.
Végül a kulturális rend témáját fogjuk kicsit bővebben taglalni. A ’’kulturális’’ tartományt nehéz feladat elkülöníteni a ’’társadalmitól’’, itt főleg a szimbolikus tartalmak továbbításáról beszélünk, mint például a nemzeti kulturális örökség védelme, támogatása a tömegmédiában. A tömegmédia kultúra iránti felelőssége rendszerint vitákra ad okot, hogy jobban rálássunk erre a problémára, nézzük meg a főbb alapelveket.
A tartalomnak tükröznie kell az emberek éppen fennálló kultúráját, valamint relevánsnak kell lennie. Fontos előnyben részesíteni a média közművelődésben betöltött szerepét valamint, fontos, hogy bátorítsa az eredetiséget és az alkotóképességet, mint például a magas minőséget képviselő alkotások létrehozását. Emellett a médiának tükröznie kell a keresletet, ide értve a szórakozás iránti keresletet is.
Az elszámoltathatóságot nehéz lenne pontosan meghatározni. Gyakran használják felváltva a „kérdőre vonhatóság” fogalmával. Számos módja van a folyamatnak, de lényegében azt jelenti, hogy ha azonosítottuk a problémát, megkeressük a felelősséget viselő szervezetet, majd valamiféle kompenzációt kérünk tőle. Az elszámoltathatóság részeit különböző elemek képzik, a folyamat alatt négy alapvető kritériumnak kell érvényesülnie: Tisztelni kell a szabad publikáláshoz való jogot, el kell kerülni a károkozást (személyi, társadalmi), a publikálás pozitív vonatkozásait kell előtérbe állítani, nyilvánosnak és átláthatónak kell lenni.
Két alternatív módozatról beszélhetünk, a kötelezettség és a kérdőre vonás modelljéről. Az elsőnél a potenciális károkozásra vagy veszélyre helyezzük a hangsúlyt. A modell lényege szerint az anyagi jellegű büntetést a közjog és a magánjog alapján szabják ki. Ezzel szemben a másik modellt nem jellemezi a konfrontáció, inkább vitára, tárgyalásra, a felvetődő nézetkülönbségek áthidalása a fontosabb. A különböző viszonylatok miatt többféle eljárás létezhet, két különböző szakaszt tudunk megkülönböztetni, a belsőt és a külsőt. Az első a médián belüli ellenőrzést foglalja magában. Külső alatt a rutinszerűen elszámoltathatósági kialakult viszonyokat értjük. Ilyen például az ügyfelekkel, hirdetőkkel, tulajdonosokkal, különböző érdekcsoportokkal vagy az állami szabályozást végző szervezetekkel kialakított kapcsolat. A kapcsolat fajtájától függően többféle keretről beszélhetünk, a jogi és szabályozási keret alatt a törvények és szabályozások egészét értjük, ezeket sokszor nehéz kikényszeríteni és a hosszabb távú hatások nem jelezhetők előre.
A piaci keret fontos a szervezetek nyilvános elszámoltatásához valamint az üzleti partnerek érdekeinek kiegyensúlyozásához. A közfelelősség kerete arra utal, hogy a médiaszervezetek olyan közfeladatokat is ellátnak, amelyek túlmutatnak a közvetlen nyereségszerzési célokon. A keret előnyei közé tartozik, hogy képes a társadalmi szükségleteket megjeleníteni. Az egyik nyilvánvaló gyengéje a kifejezetten önkéntes jelleg. A szakmai felelősség kerete alatt azt a rendszert értjük amely önkéntes jellegű, de megfelel a szakma önnön érdekeinek, azonban általában nem tud erős nyomást gyakorolni, valamint nem mondható függetlennek a médiumoktól.
Írta: Gerencsér Eszter, Oldal Márton, Zala Fanni
