Közvélemény és politikai kommunikáció

2016. április 16. - MMI Kommunikációs gyakorlat

A következőkben a közvéleményről és politikai kommunikációról alkotott magyarázatokról és modellekről igyekszünk egy átfogó képet bemutatni. De hogyan függnek össze az említett fogalmak? A politikai kommunikáció célja a közvélemény alakítása adott célok elérésének érdekében, legyen ez egy választási győzelem vagy társadalmi támogatottság megszerzése egy adott intézkedés megvalósításához. Ennek a fajta kommunikáció lehet általános jellegű (a hírek keretezésével az attitűdök és percepciók befolyásolása), valamint lehet jól meghatározott és szándékolt (kampány vagy propaganda). Ez a terület szorosan kapcsolódik a klasszikus tömegkommunikációhoz, ugyanakkor a hálózatos új média ennek a területeknek a radikális átalakulását eredményezi, habár ennek jelentőségéről a szakértők véleményei megoszlanak. (McQuails, 2010)

Agenda setting, avagy napirendelmélet

A fogalom Max McCombs és Donald Shaw által lett megalkotva 1972-ben a választási kampányok vizsgálata során. Az agenda setting elmélete szerint a média egyfajta kapuőri szerepben szubjektív módon szortírozza majd rangsorolja a környezetben, világban zajló napi eseményeket és híreket ezeket pedig közönség számára eljuttatva befolyásolni tudják társadalmi és politikai valóság alakulását. (McQuails, 2010)

A társadalom nem csupán a hírekről, hanem tudat alatt azok fontossági sorrendjéről is tájékoztatást kap. A média értékhierarchia felállításával egyes eseményeket fontosabbnak (például címlapon való kiemeléssel) másokat pedig kevésbé fontosnak állít be. Cohen szerint e folyamatok eredménye, hogy az emberek is azokat fogják fontosabbnak tartani, amit a média napi témájául kiválaszt így a média nem azt szabja meg, hogy az egyén mit gondoljon hanem, hogy miről gondolkodjon. (Boundless.com, s.a.)

Priming

Primingnak nevezzük a média tematizációs képességét, melynek célja, hogy a figyelmet a politikusok számára kedvező vagy ellenfeleik számára kedvezőtlen kérdések felé írányítsák, elvonva a figyelmet a számukra hátrányos témáktól. Így a tematizálást a sikeres politikai kommunikáció egyik leghatékonyabb és legfontosabb elemének tekinthetjük. (McQuails, 2010)

A félelem kommunikációja

A politikai kommunikáció kiemelt fontosságú eleme, hogy milyen céllal és hogyan kezel biztonsági kérdéseket és hat az emberek félelemérzetére. McQuails (2010: 435. o.) három elemet emel ki:

A médiának feladata és egyben funkciója is a veszélyekről és kockázatokról való köztájékoztatás
A média ugyanakkor nem ad teljes képet, félrevezethet és a világot veszélyesebbnek mutatja be, mint amilyen valójában
A jelenkor változásaiból eredő veszélyek értelmezésében az új média nem segíti az egyént, hanem maga is a bizonytalanság és félelem forrása

A Koppenhágai Iskola a politizálódás (politicization) és a biztonságiasítás (securitization) fogalmait használja. Előbbi azt jelenti, hogy egy olyan kérdéskört emelünek be a nyilvános diskurzusokba és tesznek politikai vita tárgyává, amit nem szoktak egyébként. A biztonságiasítás modellje ezzel szemben egy lépéssel továbbmegy és a közönségtől legitimációt próbál szerezni a szabályok megszerzésének érdekében. Az általános üzenet a következő: olyan ekzisztenciális fenyegetéssel szembesülünk, aminek elhárítását nem tudjuk a hagyományos, procedurális keretek között megvalósítani. (Buzan et al., 1998)

Kiemelt fontosságú ezeknek a fenyegetéseknek az interpretálása a közönség felé, mivel az emberek félelemérzetére alapozva tömegeket lehet mobilizálni. Ez jelenik meg a háborús propagandában is.

Demokratikus keretek közötti politikai kommunikáció

Míg a totalitárius rendszerekben általában a média az állami propagandagépezet szerves része, demokratikus keretek között a média semleges és közvetítő szerepe nem egyértelmű. Liberális demokráciákba általánosan nem is a médiumok független és objektív jellege elvárható, hanem a pluralizmus jelenléte.

Alapvetően háromféle formában jelenik meg ez a fajta kommunikáció demokráciákban (McQuails, 2010: 437. o.):

Választásokhoz köthető politikai kampányok formájában
A hírekben rejlő, politikai szereplőkre vonatkozó pozitív és negatív üzenetekben
Választásoktól független politikai reklámokban (ezek különböző szereplők és érdekcsoportok közvéleménybefolyásoló törekvései)

Egyesek szerint igazán nagy hatást a politikailag nem elkötelezett, ingadózó tömegek meggyőzésével lehet elérni. Mások szerint viszont ez egy ‘csapda hatást’ eredményez, mivel hiperfragmentálódott ez a tömeg és csupán egy illúzórikus közönséget próbálnak meggyőzni. (McQuails, 2010)

A médiának azonban nagy hatása van a politikai intézményrendszerre és normákra is. Sokan úgy vélik, hogy ahogy a média és a politika szférája egymásba mosódott, valójában a politikai szereplők voltak kénytelenek internalizáni a média szabályait. (McQuails, 2010) Ez a döntéshozók spontaneitásához, populizmushoz és a politika bulvárosodásához vezethet.

Internet és közösségi média

McQuails (2010) szkeptikusan nyilatkozik az új média “game-changer” hatásáról. Sok tanulmányt idéz, melyek azt mutatják, hogy habár ténylegesen megkönnyíti az online tér a korábban nem vagy hiányosan reprezentált csoportok szerveződését, ezeknek a csoportoknak a hatásan azonban még így is elenyésző. Amellett foglalnak állást, hogy az új média épp hogy tovább fregmentálja ezeket a csoportokat ahelyett hogy egyesítenék. Így a nagy lobbicsoportok befolyása és az elit hatása a politikai kommunikáción keresztül változatlanul jelentős.

Mi azonban nem értünk egyet ezzel az állásponttal. Épp a jelenlegi amerikai elnökválasztási kapmány mutatja azt, hogy a játékszabályok mennyire megváltoztak. Már Obama elnök első kampányának is óriási jelentősége volt az, hogy nagy lobbi-cégekkel szemben online szervezett közösségek és egyének mikrodonációji finanszírozták. Ugyanakkor ez a politikai populizmusnak is utat nyitott. A kampány fő csatornája áthelyeződött a social media felületére. Ez rendkívüli mértékben lecsökkentette a belépési költségeket a kampányba. Sokan ezt látják a Bernie Sanders és Donald Trump által képviselt jelenség mögött. A non-establishment jelöltek előretörése, a nép és a pártok döntése közötti különbség kiéleződése egyértelműen mutatják az új csatornák politikai kommunikációra gyakorolt hatását.

Írta: Nguyen Kim Giap, Pap Boldizsár, Szászi Áron József

Források:

Buzan, B., Waever, O., & de Wilde, J. (1998): Security - A new Framework for Analysis. Lynne Rienner Publishers. London

McQuail, D. (2010): Mass Communication Theory. Sixth Edition. Denis McQuail. London

Boundless.com (s.a.): Agenda-Setting Leöltés helye: https://www.boundless.com/political-science/textbooks/boundless-political-science-textbook/the-media-10/the-role-of-the-media-in-politics-71/agenda-setting-theory-396-718/ Letöltés ideje: 2016.04.15.

Mediakutato.hu (2006): Manipulál-e a média, Letöltés helye: http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_02_nyar/04_manipulal-e_a_media/ , Letöltés ideje: 2016.04.15.

6 komment

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.18. 00:16:38

Írta: Kátai Moána, Novák Zsófia, Szabó Enikő

Figyelmünket leginkább a demokratikus keretek közötti politikai kommunikáció ragadta meg. Ez a kommunikációs típus alapvetően háromféle formában jelenik meg, ezekről fogunk bővebben írni.

Választásokhoz köthető politikai kampányok formájában:
Választások előtt megfigyelhető, hogy a politikai pártok mindent elkövetnek annak érdekében, hogy rájuk szavazzunk, rengeteg pénzt ölnek reklámokba. Televíziós hirdetések, óriásplakátok, szórólapok és még sorolhatnánk… A nagyobb városok forgalmi csomópontjaira kitelepülnek, apró promóciós ajándékokat osztogatnak (kulcstartó, toll, kitűző…) Fontos azonban megjegyezni, hogy a választási eljárásról szóló törvény szerint az általános választást megelőző kampányidőszakban a nem közszolgálati, de "országosan elérhető lineáris médiaszolgáltatást nyújtó médiaszolgáltatónak", azaz minden televíziónak és rádiónak legkésőbb a választást megelőző 50. napon be kell jelentenie a Nemzeti Választási Bizottságnak, ha politikai reklámot akar közzétenni. Ha a határidőig nem nyilatkozik, akkor nem tehet közzé ilyet a kampányidőszakban. Kíváncsiak voltunk, hogy melyik az a politikai reklám, ami minden idők legjobbjának mondható, ezért keresgéltünk. A Kreatív Online szerint Carl Sciortino, Massachusetts ötödik választókerületének demokrata indulója nagyon jó reklámot készíttetett. Édesapjával, a konzervatív Tea Party elkötelezettjével beszélget, aminek a végén az apa áldását adja fia politikai ambícióira. Ez a reklám szerintünk is nagyon különleges és rendhagyó, ajánljuk mindenki figyelmébe: www.kreativ.hu/reklam/cikk/minden_idok_egyik_legjobb_politikai_reklamja

A hírekben rejlő, politikai szereplőkre vonatkozó pozitív és negatív üzenetekben:
Véleményünk szerint a politikai szereplőkre pozitív vagy negatív hatással bíró hírszerkesztés jól megfigyelhető a közmédia adásaiban. Alapvetően elmondhatjuk, hogy mivel államilag finanszírozott cégről van szó, így szükségképpen kormánypárti is a médium. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem jelennek meg ellenzéki hírek a híradásokban, vagy nem nyilatkozhatnak nem kormánypárti politikusok a műsorokban, hanem azt, hogy a hírszerkesztés folytán érződik az átlagember számára is, hogy kinek a “pártján áll” a csatorna. Ez például abban is megmutatkozik, hogy általában egy országos esemény vagy hír kapcsán a kormánypárti képviselők véleménye hangzik el elsőként, és csak ezt követően ismerjük meg a többi párt benyomását a történtekkel kapcsolatban. Illetve egy másik példaként említjük az RTL Klub hangvételében bekövetkezett változást a 2014-es reklámadó hatására. Például a Híradó című műsorban szereplő hírek hirtelen sokkal inkább kormánypárt ellenes fennhangot kaptak, miután kiderült, hogy az új adófajta mekkora költségekkel fog járni az RTL számára, ezáltal igyekezett a csatorna nyomást gyakorolni a kormányra, mivel ellenük irányuló támadásnak ítélték az intézkedést.

Választásoktól független politikai reklámokban :
Ezen politikai reklámok nincsenek időszakhoz kötve, egész év folyamán megfigyelhetjük őket. Ezek legtöbbje propaganda célú, például hogy az embereket egy új törvényjavaslattal, vagy reformmal megismertessen. Legfőbb példaként az utóbbi időkben sokat hallhatott és láthatott “A magyar reformok működnek” reklámkampány hozható, amely megjelent kültéri plakátokon, illetve a televízióban is. Ezen reklámok célja, hogy az állam által bevezetett reformokat (például a CSOK) promótálja az embereknek és azt a tudatot keltse bennük, hogy az állam az ő érdekeikben cselekszik és minden reform az ő jólétüket szolgálja. További példa lehet az állandó standok kihelyezése, melyek az év folyamán megjelennek az aluljárókban illetve az utcákon. Ezen standok egy-egy politikai pártot népszerűsítik, nem csak a választási időszakban. Ellenzéki standoknál megfigyelhető az állami propagandával szembemenő reklámozás, például a fent említett kampány kifigurázása, arra való reflektálás.

Válasz erre

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.19. 17:05:14

Írta: Hidvégi Ágnes, Józsa Dorina, Orbán Zsófia

Igencsak érdekes megfigyelni manapság, hogy a média mennyiben vesz részt a politikában. Elég csak arra gondolnunk, hogy Magyarországon is léteznek olyan televíziós csatornák melyek, ha talán nem is nyíltan, de az általuk közvetett hírekkel bizonyos oldalakat, bizonyos pártokat támogatnak. Mindezen felül természetesen léteznek olyan adók is, amik nyíltan egy adott politikai nézőpont mellett teszik le a voksukat. Érdekes jelenségek manapság a különböző választási kampányok is. A posztban is felmerült az USA-ban zajló elnökválasztási kampány. A jelöltek különböző platformokon, akár televízióban, rádióban, a közösségi médián keresztül igyekeznek elérni, hogy minél több potenciális szavazót megszólíthassanak, és minél nagyobb támogatottságot nyerjenek maguknak.
Fontos kérdéskör, illetve a posztban is megjelenik, hogy vajon mekkora szerepe van az internetnek, illetve a közösségi platformoknak a politikában. Véleményünk szerint igencsak nagy, mivel ezen csatornákon rengeteg emberhez el tudunk érni. Ahogy olvashattuk, már Obama választási kampányában is nagy szerepet játszottak az online közösségek, de úgy gondoljuk, hogy mára még nagyobb jelentőséget kaphat az online figyelem. Miért is? Tekintsünk egy pár nappal ezelőtti példát. A hétvégén Justin Trudeau kanadai miniszterelnök a Perimeter Intézetbe látogatott, hogy bejelentse, további jelentős támogatást biztosítanak a létesítmény jövőbeni munkájához. A sajtótájékoztatón az egyik újságíró egy igencsak meglepő kérdést szegezett a miniszterelnöknek, mégpedig arra kérte, hogy magyarázza el az ott jelenlévőknek a kvantum számítógépek működését. Az újságírók illetve az ott jelenlévők többségének is nagy meglepetésére a politikus nem ignorálta, hanem megválaszolta ezt a kérdést. Természetesen azóta rengeteg cikk jelent meg, hogy mennyiben volt helyes a miniszterelnök válasza, illetve hogy miért akkora jelenség, ha egy politikus nem csak a politikában, hanem a tudományban is tájékozott. Számunkra, illetve a poszt szempontjából a relevanciát az képviseli, hogy a hír azóta az egész médiát bejárta, online rengeteg hírportálon, többek között magyar oldalakon is olvashattunk róla; ezeket a cikkeket az emberek pedig előszeretettel osztották meg saját profiljukon is. Bár nem találtunk hivatalos adatot róla, de abban biztosak vagyunk, hogy Justin Trudeau hírneve, illetve talán népszerűségi indexe is növekedett azóta nem csak Kanadában, hanem világszerte is, köszönhetően nagyrészt az internet által generált figyelemnek is.

Az egyik másik jelenség, amelyről a posztban olvashattunk, a félelem kommunikációja volt. Számunkra ez is igencsak érdekes, mivel rengeteg olyan példa van, melyekkel mi is találkozunk manapság. Nagyon sarkított, de mindazon felül jól szemlélteti a jelenséget az Észak-Koreában jelenleg uralkodó helyzet. Gondoljunk csak arra, az ottani vezetés mindent megtesz azért, hogy azon a kevés platformon is, amivel az emberek rendelkeznek, manipulálja a megjelenő tartalmakat, sokszor akár valótlan híreket közölve, vagy olyan adásokat sugározva, melyekkel a nemzeti tudatot próbálják erősíteni az emberekben. De természetesen nem kell túl távol keresgélnünk ahhoz, hogy ehhez hasonló példákkal találkozzunk. Bár a témához való hozzáállás abszolút szubjektív, illetve rengeteg nézőpont felmerült az elmúlt hónapok során, a menekültkérdéssel kapcsolatosan megfigyelhettünk egy igencsak agresszív kommunikációt a kormány oldaláról tekintve. A köztévében, illetve kormánypárti csatornákon rendszeres szereplő volt a menekültkérdés, sokszor előfordult, hogy a híradás nagy részét csak ezen hírek töltötték ki. Megfigyelhettünk még különböző plakátokat, illetve az emberek postafiókjukban is kaptak tájékoztatást a helyzettel kapcsolatosan. Véleményünk szerint ezen kommunikáció sokszor az emberekben túlzott félelmet okozott, mivel előtte sokszor nem tájékozódtak a témáról alaposabban. Mindezen felül úgy gondoljuk, hogy ez az eset remek példája a primingnak is, hiszen a menekültekről szóló cikkekkel, híradásokkal a különböző médiumok sokszor terelték el a figyelmet más, esetleg sokkal fontosabb napi politikai történésekről.

Források:
John Butterworth: The reaction to Justin Trudeau's explanation of Quantum Computers shows we should raise our expectations, (2016.04.19) The Guardian
www.theguardian.com/science/life-and-physics/2016/apr/16/justin-trudeau-and-quantum-computers letöltés ideje 2016.04.19.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.19. 21:44:07

Írta: Bai Renáta, Horváth Dóra, Ujhelyi Viktor

Ahogyan azt a blogbejegyzésben írják, a politikai kommunikáció célja a közvélemény alakítása adott célok elérésének érdekében. Még a rendszerváltás előtt nem volt szólásszabadság, nem volt lehetséges a vélemények szabad áramlása, a médiát erősen cenzúrázta a kormány. Az ellenzéknek nem volt helye a médiában, az eltérő nézetek szabad ütköztetése lehetetlen volt. Az a képzet, hogy a politikai kommunikáció amolyan politikai csodafegyver, vagyis hogy a politikai pártok ügyes kommunikációjuk révén uralni tudják a társadalmi közbeszédet, csak a 20. század utolsó évtizedének végén vált dominánssá a magyarországi politikai publicisztikában és számos politikatudományi közleményben, szoros összefüggésben természetesen azzal a ténnyel, hogy 1998-ban a Fidesz (akkori nevén a Fidesz-Magyar Polgári Párt) nyerte meg a választásokat, úgy, hogy a szervezet vezetője, Orbán Viktor az addigi miniszterelnökhöz, Horn Gyulához, illetve más politikusokhoz képest is professzionális kommunikációs stílust és szóhasználatot honosított meg (Médiakutató, 2004).
Manapság már a média egyfajta kapuőri szerepben van, szubjektív módon szortírozza majd rangsorolja a nagyvilág híreit, melyeket eljuttat a közönség számára, ezzel befolyásolva a politikai valóságot. Induljunk csak ki abból, hogy a parlamenti üléseket is a tv-n keresztül követhetjük nyomon, hiszen más lehetőségünk nincs arra, hogy értesüljünk az ott zajló eseményekről. Az emberek tudat alatt a hírek fontossági sorrendjéről is tájékoztatást kapnak. A Facebookon például több héten keresztül minden nagyobb hírportál ( Index, HVG, Origo) arról posztolt egyfolytában , hogy mi történik Orbán Ráhellel, a miniszterelnök lányával. Hol pozitívan nyilatkoztak arról, hogy most már a Corvinuson fog tanítani, hol azt mondták, hogy ezt csak az apja befolyásának köszönheti. Az olvasó eldönthette, hogy melyik hírt tartja objektívebbnek és melyik áll közelebb az ő véleményéhez, de mindenképpen erről kellett, hogy gondolkodjon, hiszen folyton ezzel találta szembe magát.
A politikai kommunikációról beszélve eszünkbe juthat még, hogy a magyar televízió piacán mennyi elérhető csatorna van - ezek közül nem egyről mondható el az, hogy kimondottan valamilyen politikai irányzatot, vagy konkréten hazai pártot “támogatnak”. Ez elmondható a magyar kormány viszonylatában is, hiszen nincs sok olyan - nagyobb befolyással rendelkező adó - , amelyik úgymond “szembeszállna” a kormánnyal. A kormányellenes híradóra lehet példa az RTL Klub próbálkozásai, vagy a éppen a TV2 változása a bulvárközpontú hírműsorok és híradó felé.
A témakör, ami felkeltette érdeklődésünket, az az internet és a közösségi média szerepe az aktuálpolitikában. Orbán Viktor miniszterelnöknek több mint fél millió követője van facebookon, és több hazai politikus is egyre inkább aktív különböző közösségi felületen, A követőkkel, támogatókkal így sokkal könnyebb felvenni a kapcsolatot, és az interakció is kiemelt szerephez juthat a politikai kommunikáció területén.
Persze a legaktívabban ezen a téren a blogposztban már említett amerikai politikusok. Barack Obamának Twitteren közel 73.4 millió követője van - ezzel az összes felhasználó közül a negyedik legnépszerűbb (Katy Perry, Justin Bieber és Taylor Swift zenészek után). A felületet persze nem egyedül kezeli, hanem egy kisebb csapat áll mögötte, de maga az elnök is ír személyes bejegyzéseket. A jelenleg is folyó USA-beli kampány legmegosztóbb alakja, Donald Trump viszont amellett, hogy erős kampány folytat a felületet, nem fogja vissza magát egy-két személyes tweettől sem. Az amerikai politikusok közül őt követik a legtöbben (persze Obamát kivéve), közel 8 millióan. Ebből is látszik, hogy az új médiacsatornáknak is mekkora hatása van a politikai közéletre, legyen szó akár Magyarországról, de leginkább az USÁ-ról.
Forrás: www.mediakutato.hu/cikk/2005_01_tavasz/02_politikai_kommunikacio_2004

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.19. 21:52:52

Írta: Bányai Dóra, Molnár Gábor, Zsila Hajni

Érdekes volt olvasni a „hallgatás spiráljáról”, hisz egy korábban is ismert, de meg nem nevezett jelenségről van szó, amit mi is átélhetünk a mindennapokban – akár az egyetemen is –, de eddig nem volt ilyen szépen alátámasztva, elmagyarázva. Ugyanakkor fontosnak tartjuk kiemelni, hogy milyen veszélyesnek is tűnik, hogy a konformista társadalom mennyire elutasítóan, sőt agresszívan viselkedik egy egyén saját véleményével, akár cselekedetével, ha az ellentmond a kollektív tudatban meghatározott, berögzült formáknak. Ha csak a politikai hovatartozást nézzük, szinte vérre menő csatározás bontakozhat ki már a legkisebb csoportokon belül, a legutolsó kérdésben is.
Különösen igaz, és intenzív ez a folyamat Magyarországon, ahol az utóbbi 25 évben nemhogy nem sikerült, de kifejezetten tartózkodtak a pártok attól, hogy egy új, civilizáltabb politikai kultúrát teremtsenek. Felvetődött bennünk a gondolat, hogy a gyakran túl lexikális tudás megszerzése helyett az iskolákban vitakultúrát és érvelést kellene tanítani a gyerekeknek, ezzel is felvértezve őket a majdani politikai kommunikáció befogadására, alakítására.

A politikai kommunikáció három dimenzióját olvasva egy megjegyzést szeretnénk tenni. Az első szakasz legfőbb hírcsatornájának a napilapot nevezi meg. Ezzel szemben, F. D. Roosevelt már a ’30-as években a rádiót használta legfontosabb szócsövének még a televízió megjelenése és elterjedése előtt. Az úgynevezett „kandalló melletti beszédek” voltak az első valóban az emberek mindennapjaiban megjelenő, közvetlen és személyes vezetői megnyilvánulások. A rádió eszközével és a személyes hangvétellel Roosevelt már akkor személyi kultuszt épített, mikor a világ többi részén a vezetők ettől még nagyon távol álltak, illetve megfoghatatlanok voltak az egyszerű embereknek. Valójában a leader-központú, vezetőket és nem pártokat választó modern tömegek által imádott vagy épp gyűlölt, néha hatalomra juttatott politikusok legfőbb eszközeit már megtalálhatjuk nála.

Ezután a következő legfőbb lépés a szegmentáció volt, amit Eisenhower már ismert és alkalmazott is 1952-es kampányában. Az első reklámfilmszerűségek is ekkor készültek, a nyomtatott sajtó pedig már akkoriban is inkább csak kiegészítő csatorna volt. Persze ez a demokratikus szuperhatalom az Egyesült Államok fénykorában jött létre, míg más, akár szintén győztes, nyugati hatalmak még csak tanulták és másolták az óceán túlpartján bevezetett reformokat.

A felelős, jóravaló, és a nép hangját, véleményét meghalló vezető alakja az államokban öltött először testet. Az állami média kialakítása és használata vitathatatlanul befolyásolja, sőt, néha eldönti egy-egy választás kimenetelét – természetesen ezt hosszútávon kell elképzelni. A kormány pozitív tartalmú döntéseiről vagy épp sikereiről, átgondolt és felépített stratégia és időzítés alapján adagolt információk tájékoztatnak. Ezeket az adott nemzet szokásai és a kollektív, mélyen gyökerező közös félelem, büszkeség, szégyen stb. érzelmek alaposan behatárolják. Az időzítés egyrészt idomul a négyévenkénti választások népszerűségét jelző hullámzásához, ugyanakkor egy éven belül akár a hagyományokhoz is szavatolja, hogy folyamatosan, jó esetben észrevétlenül, de mindig megkapja a szavazó a szükséges információkat.

Végül a ’90-es évektől kezdődő harmadik szakaszban már az internet is feltűnik, sőt, a fiatal generációk szavazókorba lépésével az egyre szélesebb teret kap. A generációk közötti médiafogyasztási szokások is nagyban rányomják a bélyegüket a pártok és vezetők döntéseire, hogy mely csatornán lehet elérni ezeket a szavazócsoportokat, és milyen tálalásban célravezető átadni számukra az üzenetet. Az alap elgondolás és a végső cél azonban ugyanaz: egy szerethető és megbízható vezető képét kialakítani, aki közéjük tartozik és ismeri problémáikat.
Ebben is található azért Magyarországon némi specifikusság. Itthon jelenleg – és a korfa állásából adódóan valószínűleg még egy-két évtizedig – a legmeghatározóbb szavazóbázis a nyugdíjasok csoportja, tehát a politikai hatalom megszerzéséhez ezt a csoportot kell megnyerni, ehhez pedig az általuk leggyakrabban használt média csatornákat kell használni, ami a világban jelenlevő tendenciával ellentétben nem az internet, hanem még mindig a televízió.

(Csak a komment elküldésekor láttuk, hogy rossz blogot olvastunk a héten, így e heti írásunk a kommunikaciosgyakorlat.blog.hu/ - n található bejegyzésben olvasottakra utal)

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.20. 10:16:11

Írta: Eperjesi Enikő, Kopasz Daniella és Somos Anna
Az eheti bejegyzés igazán inspirált minket, hiszen a politika ingoványos mocsarába vezette el a gondolatvilágunkat. Kifejezetten érdekesnek találtuk, hogy a különböző politikai rendszerekben milyen szerepet tölt be a média. A totalitárius rendszerekben a média kiemelkedő szerephez jut, hiszen az állami propaganda része. Ezzel szemben viszont a demokratikus berendezkedésű országokban a média a média szerepe nem egyértelmű, a pluralizmus jelenléte a jellemző. Az efféle berendezkedésű demokráciákban alapvetően háromféleképpen jelenhet meg - választásokhoz köthető politikai kampányok formájában, a hírekben rejlő, politikai szereplőkre vonatkozó pozitív és negatív üzenetekben, a választásoktól független politikai reklámokban - amelyekre szeretnénk szemléletes példákat hozni.
Az első csoportba a választásokhoz köthető politikai kampányok tartoznak. A 2012-es orosz elnőkválasztási kampány jelöltjei által alkalmazott legérdekesebb technikáit fogjuk a következőkben röviden ismertetni. A televízió szerepe kiemelkedő Oroszországban, a tájékozódás és tájékoztatás legfontosabb csatornája egyben, amely az állam kezében van. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi említési statisztika: „A Gazeta.ru médiafigyelési adatai szerint január eleje óta egészen a február végi kampánycsendig a sajtóban 340 737 alkalommal volt szó Vlagyimir Putyinról. 21 676 alkalommal szerepelt Mihail Prohorov, 18 911 alkalommal a Kommunista Párt vezetője Gennagyij Zjuganov, 16 585 alkalommal a Liberális-Demokrata Párt vezére Vlagyimir Zsirinovszkij, és 13 666 alkalommal az Igazságos Oroszország párt vezetője Szergej Mironov. Mindez azt jelenti, hogy az összes média megjelenés 82,79 százalékát Vlagyimir Putyin birtokolta, míg 17,21 százalék jutott négy másik elnökjelöltnek együttvéve.” Putyin a saját arcképe nélkül kampányolt egyrészt, mivel népszerűsége drasztikusan csökkent, másrészt mivel az orosz politikai élet régóta jelenlévő és ismert szereplője. Az elnökjelölt a kampánya során leginkább az idősebb korosztályban meglévő nosztalgiára épített a régi Szovjetunióval kapcsolatban, szlogenjei a következők voltak: „Vlagyimir Putyin. Nagy országnak erős vezetőt.” és „Együtt a Nagy Oroszország felé”. (kitekinto.hu/europa/2012/03/04/legerdekesebb_kampany-technikak_az_orosz_valasztasokon/#.VxTckDB97IU)
A második csoportba a hírekben rejlő, politikai szereplőkre vonatkozó pozitív és negatív üzenetek tartoznak. Ebben az esetben újabb példát szeretnénk bemutatni, amelynek főszereplője ugyancsak Vlagyimir Putyin. Ez az eset inkább negatív fényben tünteti fel az orosz vezetőt, hiszen csak most „kért elnézést” egy 2007-ben történt incidensért Angela Merkeltől. Akkor ugyanis egy találkozóra, amelyre Putyin orosz villájában került sor, elvitte magával Koni nevű fekete labradorját. Ez pusztán azért negatív rá nézve, mivel Angela Merkelről köztudott mennyire fél a kutyáktól, mióta 1995-ben támadás érte. Az eseményen készült fotókon jól látszik a kancellár arcán a kényelmetlenség, míg az orosz elnök inkább elégedettnek tűnik. 2016 januárjában azt nyilatkozta, nem szándékozott megijeszteni senkit, csupán csak „kedveskedni” akart.
(forrás: edition.cnn.com/2016/01/12/europe/putin-merkel-scared-dog/index.html )
Választásoktól független politikai reklámokban (ezek különböző szereplők és érdekcsoportok közvéleménybefolyásoló törekvései)is rengeteg orosz példát találhatunk. Vlagyimir Putyinról szokatlanul sok olyan videó és kép kering az interneten, amelyen állatokkal szerepel. Ennek már egy külön műfaja kezd kialakulni a Tumblr nevű felületen, ahol egyre több Putyin témájú blog üti fel a fejét. Ezekben általában a vezető pozitív oldalát igyekeznek hangsúlyozni, nyilván nem kevés iróniával. Egyébként nagyon szórakoztató műfaj, példaként érdemes megnézni a vladimirputinwithanimals.tumblr.com/ neveztű oldalt, ami messze nem a legelborultabb ilyen blog az interneten. Természetesen a kommentelők itt sem mindig érzik ennek az iróniáját. Az orosz elnökről egyébként már nem csak ilyen blogok, de ruhadarabok is fellelhetők az interneten, amelyet hiába kerestünk, más politikai szereplőről nem találtunk ilyen választékban.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.20. 14:10:57

Írta: Sipos Bernadett, Borsos Bence, Marton Roland

Ezen a héten a politikai kommunikációról, annak a közvéleményre gyakorolt hatásáról, valamint a média befolyásoló, szűrő szerepéről olvashattunk.
A blogbejegyzésben megismerhettük az úgynevezett “agenda setting” elméletet, mely szerint a média “kapuőri” szerepben, szubjektív módon válogatja és rangsorolja a világ történéseit, mellyel tudat alatt befolyásolja a közönséget (McQuails, 2010). Cohen szerint a média így képes megszabni azt is, hogy az emberek miről gondolkodjanak. Vegyük példaként a Metropol mai kiadványának címlapját. A vasárnapi zárvatartás eltörlése által kiváltott tüntetések, vagy a szerdára tervezett pedagógus sztrájk híre hatalmas betűkkel, képekkel már a címlapon megjelenik, irányítva ezzel az olvasó figyelmét és gondolatait, akinek eszébe sem jut a hasonlóan válságos helyzetű magyar egészségügyön gondolkozni, hiszen az most bizonyára “nem olyan fontos”, ha az lenne, biztos megjelenne a címlapon, vagy legalább egy cikket szentelnének neki valahol az újság belsejében.
További érdekesség a “priming”, vagyis a média tematizációs képessége, melynek segítségével a politikusok képesek a közönség figyelmét a számukra kedvező, vagy ellenfeleik számára kedvezőtlen témára irányítani mindezzel elterelve a figyelmet a számukra kedvezőtlen témákról. Erre szolgálhat például a kormánynak az a kampánya, melynek keretében Magyarország gazdasági-pénzügyi helyzetének javításában elért eredményeit hirdette büszkén a lakosság körében a “Magyarország jobban teljesít” szlogenű plakátokkal. Mindeközben az életszínvonal nem javult jelentősen, sőt az ország egészészégügyi és oktatási rendszere egyenesen válságos állapotba került. Utóbbi helyzetét igazolja a pár hete kirobbant és jelenleg is zajló tanársztrájk.
McQuails szerint a médiában beszélhetünk a “félelelm kommunikációja” fogalomról. A médiának feladata a veszélyekről és kockázatokról való köztájékoztatás, ugyanakkor amennyiben ezt nem objektíven és valamennyi kapcsolódó információ megjelenítésével teszi, előfordulhat, hogy félrevezethet, és a világot veszélyesebbnek mutatja be, mint amilyen valójában. Ezzel kapcsolatban szeretnénk megemlíteni az ISIS következő, terror támadással fenyegetőző üzenetét, melyet közösségi oldalán osztott meg. Ez a brüsszeli támadást követő üzenet konkrétan megemlítte Magyarország és Portugália nevét, mint lehetséges célországok a következő támadásra. Ugyanezzel a hírrel találkoztam a 444.hu és az Index oldalán is, de elsőként egy harmadik online hírportálon olvastuk a cikket, melynek nevére már sajnos nem emlékszünk. Ez a harmadik hírportál azonban nem közölte azt, hogy országunk neve korábban is szerepelt az ISIS üzenetei között, azonban most fordul elő először, hogy csak két országról beszélnek, melyből az egyik mi vagyunk. Abban, aki csak a “névtelen” hírportál cikkét olvassa, nagyobb félelmet válthat ki az üzenet, mint abban, aki tudja, hogy bizony országunk neve már korábban is szerepelt az ISIS listáján.

Kommunikációs gyakorlat 3