Kommunikációs gyakorlat 3

Kommunikációs gyakorlat 3

A médiahatások folyamatai és modelljei

2016. április 07. - MMI Kommunikációs gyakorlat

Írta: Eperjesi Enikő, Kopasz Daniella és Somos Anna

Ahogy az mindenki számára egyértelmű, a média folyamatos hatással van mindennapi életünkre és cselekedetinkre. Az eheti bejegyzésünkben ezeknek a hatásoknak a folyamatait és modelljeit szeretnénk bemutatni.

Elsőként fontosak tartjuk bemutatni, hogy a média hatásokról való gondolkodás hogyan változott az idők során, ezt négy fejlődési szakaszba sorolhatjuk:

  1. A mindenható média: ez az első fázis a századfordulótól az 1930-as évekig tartott. Ebben az időszakban a sajtó, a film és a rádió új médiumnak számított, és ezeknek jelentős hatalmat tulajdonítottak; és képesnek tartották arra, hogy a közönség viselkedését a médiumok irányítóinak akarata befolyásolja, megváltoztassa a mindennapi élet szokásait, meggyőződései, valamint véleményeket formáljon. Azt a felfogást, hogy a média hatalma mérhetetlenül nagy, a világháborúban részt vevő hatalmak médiahasználata is megerősítette.
  2. A nagyhatású média elméletének próbatétele: a médiahatás-kutatásnak e korszaka az 1960-as évek elejéig tartott, és ezen időszak alatt kiemelten foglalkoztak a világháború után megjelent televízió által kiváltott hatásokkal. A kutatók főleg arra koncentráltak, hogy a filmet és más médiumokat miként lehetne felhasználni a tervezett meggyőzés, illetve tájékoztatás céljából. Egyre több változót vettek figyelembe a kutatások során, és ahogy ezek száma nőtt, annál nehezebben tudták megállapítani a média hozzájárulásának mértékét a mért változásokhoz; illetve egyre inkább úgy gondolták, hogy ez a hozzájárulás meglehetősen alacsony mértékű. Nem azt állapították meg, hogy a média nem bír semmilyen befolyással, hanem azt, hogy nem lehetett közvetlen, kölcsönösen egyértelmű kapcsolatot feltételezni a médiainger és a közönségválasz közt.
  3. A nagyhatású média újrafedezése: az 1960-as években, rögtön miután kimondták, hogy „nincs (vagy minimális a) hatása” következtetést, máris megjelentek azok, akik kételkedtek abban, hogy ezzel lezárultnak tekinthető a történet. Bőséges, közvetett jellegű bizonyíték állt rendelkezésre arról, hogy a média mégis csak fontos eszköze lehet a társadalmi és politikai hatalom gyakorlásának. A televízió, mint új médium megjelenése, amely elődeinél is nagyobb vonzerővel bírt, szemmel láthatóan jelenetős hatással volt a társadalom életére nézve. A hatáskutatás újjáéledését jelezte, hogy a figyelem fókusza a hosszú távú változások irányába tolódott el, az attitűdökre és a véleményekre gyakorolt hatás viszont háttérbe szorult, a televízió megjelenésével megváltozott a politikai kommunikáció is.
  4. A médiahatás mint alkufolyamat: az 1970-es évek végén jelent meg az a nézőpont, amely szerint a média a jelentéskonstruálással éri el a legnagyobb hatást („szociálkonstruktivista”). A média jellemzően a társadalmi valóság „preferált” nézőpontját nyújtja, tehát azt a nézőpontot, amely azt állítja magáról, hogy széles körben elfogadott és megbízható. Ez magában foglalja az átadott információkat és azok helyes értelmezési módját, valamint az azokra adható reakciókat. A hatáskutatások utolsó szakaszának gyökerei szerteágazóak, azonban e kialakulóban lévő paradigmájának két fő csapásiránya van: az első, hogy a média társas alakzatokat konstruál; másodszor a közönséget alkotó emberek is konstruálnak saját nézőpontokat a társadalmi valóságról és abban elfoglalt helyükről, és ezen nézőpontok kapcsolatban állnak a média által kínált szimbolikus konstrukciókkal.

A fentebb taglalt 4 szakaszos felosztás csak egy, a lehetséges értelmezések közül. Perse (2001) azt javasolta, hogy a történeti áttekintés helyett a hatások alternatív modelljeivel kellene foglalkozni, amelyből négyet nevez meg. A következő táblázat ezeket foglalja össze. Valójában ezek a modellek megfeleltethetők az előzőekben kifejtett négy történeti szakasznak.

 image1.JPG

A média által kiváltott változások főbb fajtái:

  • szándékolt változás előidézése
  • nem szándékolt változás előidézése
  • kisebb változás előidézése (forma vagy intenzitás)
  • (szándékolt vagy nem szándékolt) változás elősegítésére
  • a már létező megerősítésére (nincs változás)
  • változás megakadályozására (szándékosan szolgáltatnak egyoldalú vagy ideológiával átitatott tartalmat azért, hogy meggátolják a változást a szabálykövető nyilvánosság körében)

E változások bármelyike végbemehet az egyén, a társadalom, az intézmények vagy a kultúra szintjén is. Lang és Lang (1981) kibővítette a média hatásának típusait:

  • kölcsönös hatás: azokra a következményekre utal, amelyek akkor lépnek fel, amikor egy személy/intézmény a médiatudósítások tárgyává válik
  • bumeráng hatás: a szándékokkal ellentétes irányú változást ér el, jól ismert jelenség például a kampányokban
  • másokat érintő (harmadik fél hatás): arra a gyakran tapasztalt meggyőződésre utal, hogy mi nem vagyunk befolyásolhatóak, csak mások
  • alvó hatás: olyan hatásokra utal, amelyek csak sokkal később jelentkeznek

A médiahatások folyamatai: egy tipológia

A médiahatások folyamatait két dimenzió alapján ábrázolhatjuk (időtáv és szándékosság), amely rendszer a Golding (1981) által kidolgozott tipológia.

image1_1.JPG

Ezeken a dimenziókon kívül más lehetőségek is vannak a hatástípusok osztályozására, de az így kapott tipológiák nem mindig tűnhetnek teljesen logikusnak. A médiából érkező inputok olyan számosak, sokfélék összefonódottak, hogy a gyakorlatban nem tudjuk ezeket különválasztani dimenziók mentén, az elemzés céljából ezt mégis szükséges megtenni.

Az inger-válasz modell egyértelműen rövidtávú és individualista. A modell két elemének az egyéni válasznak és az egyéni reakciónak hátterében ugyanaz a közös viselkedési modell húzódik meg. A modell lényegét a következőképpen ábrázolhatjuk:

egyetlen üzenet → egyéni befogadó → reakció

Ez körülbelül olyan mértékben érvényes a szándékolt és a nem szándékolt hatásokra, de van egy fontos különbség a válasz és a reakció közt: a reakció alapvetően egy viselkedési reflex, amelyhez nem tartozik hozzá a választás lehetősége; míg a válasz magába foglal valamiféle interakciót a befogadóval, valamint egy tanulási folyamatot is. Az alapvető válasz és tanulási folyamat kiterjesztettebb változatát McGuire (1973) vázolta fel hat, egymást követős szakasz formájában. Ezek a szakaszok: bemutatás, figyelem, megértés, elfogadás, késleltetés és érzékelhető viselkedés.

A bejegyzés trackback címe:

https://kommunikaciosgyakorlat3.blog.hu/api/trackback/id/tr668576144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.11. 20:29:15

Írta: Kátai Moána, Novák Zsófia, Szabó Enikő

A médiahatások folyamatait két dimenzió alapján ábrázolhatjuk (időtáv és szándékosság), amely rendszer a Golding (1981) által kidolgozott tipológia. Ezek közül a folyamatok közül bejegyzésünkben hármat szeretnénk részletesen bemutatni: Kulturális és társadalmi változások, Propaganda és Innovációterjedés.

Kulturális és társadalmi változások: “ A társadalom egy szektorát (mint a fiatalok), egy egész társadalmat, vagy több társadalmat jellemző értékek, viselkedések és szimbolikus formák általános mintázatának megváltozása.” (McQuail, 2003) A tankönyv így definiálja ezt a hatástípust. Ez a típus a modell szerint a hosszú távú változás és a nem tervezett hatások dimenziójába esik. A hosszú távú változás könnyen értelmezhető, hiszen bármilyen olyan változás, amely akár egy szektorára hat a társadalomnak, nem megy gyorsan végbe és nem is csak rövid távon érzékelhető. Gondoljunk csak a globalizáció fogalmára, amely taglalja, hogy ma sokkal kisebb a különbség egy kelet-európai és egy nyugat-európai mindennapjai között, mint az régen volt. Reggel lehet, hogy ugyan azt a fajta gabonapelyhet eszik, ugyan olyan márkájú cipőt hordanak, ugyan azt az amerikai sorozatot nézik és az MTV-n játszott legújabb számokért rajonganak. Ez a változás hosszú évek alatt ment végbe, és mára olyannyira a mindennapjaink részévé váltak, hogy el sem tudjuk képzelni azokat nélkülük. A nem tervezett hatás kategória leginkább a hatás nagyszabúságával magyarázható, ugyanis egy komplett társadalmi és kulturális változás nem koordinálható és nem tervezhető.

Propaganda: A propaganda szó jelentése “terjeszteni” Célja a meggyőzés, az emberek véleményének befolyásolása. A propaganda, mint eszköz, a posztban is taglalt Golding tipológia alapján a rövid távú, tervezett eszközök közé tartozik. A propaganda szó említésekor nekünk a régi politikai plakátok, a világháború idején előszeretettel alkalmazott politikai eszméket hirdető rádióműsorok jutnak eszünkbe, és hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, hogy a mai napig léteznek olyan országok, ahol a helyzet szinte alig változott. Úgy gondoltuk, hogy erre kitűnő példa, a néhány héttel ezelőtti észak koreai propaganda film, amely bemutatja, hogy egy tengeralattjáróról indított atombomba segítségével hogyan pusztítanák el Washigtont az észak-koreaiak. A 4 perces digitálisan manipulált videó az “Utolsó esély” címet kapta, feltehetően a minden évben sorra kerülő közös amerikai-dél-koreai hadgyakorlat miatt. A dél-koreaiak közben légballonokkal juttattak több ezer szórólapot északra, az egyiken az áll: "Tűzáradat hulljon a nukleáris megszállottra, Kim Dzsong Unra". A Kim Dzsong Un vezette állam különösen érzékeny a propagandatartalmú, a határokon túlról érkező üzenetekre, mivel azok bomlaszthatják a kiépített rendszer kényes stabilitását. Az ilyen és ehhez hasonló propaganda tevékenységek a kér koreai államban a mai napig megszokottak.

Innovációterjedés: Az innováció egy kreatív ötletből születő folyamatot jelöl, amely megvalósítja az ötletet. Az innováció elméleti alapjai legelőször 1934-ban Schumpeter tanulmányában jelentek meg. Ennek nyomán ma a következő típusait különböztetjük meg: új termék bevezetése, új gyártási mód bevezetése, új piac megnyitása, új nyersanyag- vagy félkész termék-forrás megszerzése, iparági átszervezés. Az innováció az időtávot tekintve inkább hosszútávúnak mondható, szándékosságot tekintve pedig inkább tervezett mint sem magától értetődő.
Az innováció terjedését egy vállalati példán keresztül szeretnénk bemutatni. Az Apple-t az innováció tartja életben, ennek köszönheti, hogy messze a világ legértékesebb cége. 1976 áprilisában alapították a céget, a kezdeti próbálkozások után azonban komoly visszaesés következett be. Miután Steve Jobs visszatért a céghez hatalmas innováció következett be, a siker azóta pedig töretlen. Az IMac és Ipod kezdeti sikerét a 2005-ös Macbook Pro és a 2007-es IPhone megjelenése tovább mozdította a siker pályáján. Évente jelennek meg új IPhone készülékek, melyek már lassan 10 éve töretlen népszerűségnek örvendenek, és a fogyasztók alig várják az új termékek megjelenését, melyek külső-belső tulajdonságait általában nagy titok fedi a megjelenés pillanatáig. A márkaérték nagyon jelentős, a márkahűség pedig nagyon erős, aki egyszer vásárolt már Apple terméket, az többet nem akar majd mást! Egy 2013-as kutatás szerint a jelenleg iPhone-t használó megkérdezettek 75 százaléka nyilatkozta azt, hogy a következő mobilját is az Apple-től szeretné majd venni, ami rendkívül jó arány.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.12. 00:30:31

Írta: Bai Renáta, Horváth Dóra, Ujhelyi Viktor

A médiahatások alakulása az eddigi történelmünk folyamán igen érdekes és ismeretterjesztő olvasmány, bár úgy gondoljuk, hogy ez a történetiség és az itt olvasható tulajdonságok, kulcsjellemzők nem nyilvánvalóak mindenki számára. Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy a társadalom alsóbb rétegeinek tagja milyennek ítélik meg a médiumokat, hogyan látják azok feladatait és tevékenységét. Ma is tapasztalhatjuk, mennyi olyan ember él akár csak kis országunkban, akik bármilyen keresgélés, utánaolvasás nélkül hisznek el mindent, ami a szemük elé kerül. Gondoljunk csak arra, mennyi ismerősünk osztotta és osztja meg még ma is a karácsony környéki nyereményjátékra felhívó posztot, nem is fordítva figyelmet a posztban ordító helyesírási hibákra és a csalás nyilvánvaló tényére. Sok ilyen oldal pár óra alatt több tízezres közönségre tesz szert. Vagy gondolhatunk akár azokra az oldalakra is, amelyek valamilyen egészségügyi tanáccsal, praktikával, házi gyógymóddal látják el a tömeget, nem egyszer épp ezzel hozva életveszélybe a tanácsot megfogadó személyeket. Erre jó példa a közelmúltbeli eset, amikor is a tiszafa mérgező bogyóiból készült teát javasolták a köhögés csillapítására. Kétségtelen, hogy a tea elfogyasztása csillapítja is a köhögést és minden más problémára is gyógymód lesz, egyetlen mellékhatása csupán a páciens halála.

Lang és Lang (1981) kibővítette a média hatásának alapvető, jól ismert típusait. Ők fedezték fel az egyfajta bumeráng hatás jelenségét, mikor is pont ellentétes hatást vált ki az adott megjelenés vagy éppen reklám, mint ahogyan azt várták. Erre remek például szolgál egy amerikai kutatás eredménye, miszerint a kormány fűellenes reklámjait megnéző tinédzserek körében gyakoribb a marihuána-használat. Az Addictive Behaviors c. tudományos szaklap 2006. májusi számában publikált kutatás szerint azok a diákok, akik megnézték a Fehér Ház drogügyi irodájának (ONDCP) fűellenes reklámjait, nagyobb valószínűséggel próbálták ki a marihuánát. A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy az Egyesült Államok által folytatott országos drogellenes kampány, amelyben a marihuánát nyilvánosan elítélő nyilatkozatok szerepelnek, azonnali hatásokkal jár, ezek a hatások azonban éppen ellentétesek a kampány kidolgozóinak várakozásaival. drogriporter.hu/node/208
A bumeráng hatás mellett, definiálták az úgynevezett alvó hatást is, melynek lényege, hogyha az üzenetet egy kevésbé hiteles forrásból halljuk, akkor először elutasítjuk azt, azonban később, amikor már nem emlékszünk a forrásra hatni kezd a meggyőzés. Ilyen lehet például, ha egy napilapban olvasunk egy hírességről valamilyen pletykának tűnő cikket. Ennél a példánál maradva, jelentkezhet még a média kölcsönös hatása is. Pont a napokban vált beszédtémává, hogy Liptai Claudia állapotos, tehát a médiatudósítások tárgyává vált. Ennek az lett a következménye, hogy vasárnap este élő műsorban bejelentette, hogy kisbabát vár, de még nagyon korai szakaszban van, és ezért nem szeretne erről beszélni.
A másokat érintő, vagyis a harmadik fél hatás szintén mindennapos jelenség - annak ellenére, hogy marketing szakos hallgatóként nyitottabb szemmel járunk, mégis beleesünk abba a csapdába, hogy “különbnek” hisszük magunkat az “átlagos” fogyasztónál. Ennek ellenére néha ugyanúgy be tudunk dőlni egy-egy médiafogásnak, vagy (még ha csak utólag is realizáljuk), esetenként mi is be tudunk dőlni a média manipulációjának. Ugyanúgy el tudja terelni a figyelmünket az aktuális problémákról a kölyökpanda, vagy ugyanúgy leragadunk a tévé elé nézni a Farmot, vagy valami hasonló műsort - még ha azt is gondoljuk, hogy különbek vagyunk ezeknél a “népbutításoknál”, és rajtunk nem váltják ki a média által kívánt reakciót.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.12. 10:03:08

Írta: Sipos Bernadett, Marton Roland, Borsos Bence

A médiahatásokról szóló cikkben megismerhettük ezen hatások folyamatait és modelljeit. Láthattuk, hogyan változtak az egyes megközelítések a történelem során - kezdve az 1900-as évek elejétől egészen napjainkig. Az alábbi kommentben ezen jelenségekre, modellekre szeretnénk olyan gyakorlati vonatkozású példákat hozni, melyek jól szemléltetik a fentebb tárgyalt folyamatokat.

Talán a leggyakrabban feltett kérdés, hogy a média miként befolyásolja a közönségét (esetleg fordítva), milyen hatással van arra, eredményez-e változást az emberek gondolkodásában és viselkedésében. Nem vitás, hogy a modern tömegkommunikáció alapjaiban változtatta meg az emberek életét. Ugyanakkor az is valós, hogy a média megváltoztatja magukat a közvetített eseményeket is. Például, amikor az országgyűlési vitát a tévé közvetíti, a felszólaló képviselő a szokásosnál nagyobb hévvel támadja politikai ellenfeleit (Sartori, 1993). A gesztusai nem a teremben ülő képviselőtársainak szólnak, hanem a jelen lévő újságírókhoz és a kamera lencséjén keresztül a választókhoz intézi. A média befolyásolja a politika alakulását is, például a tényfeltáró újságírás által: több példa is volt rá, hogy vezető politikusok bukását okozta ez (gondoljunk csak a Watergate-ügyre, Nixon elnök lemondására). Valóságformáló hatásuk van az olyan eseményeknek is, melyeket kifejezetten a média által való közvetítés elvárásai szerint rendeznek meg. Ilyen volt például Zámbó Jimmy temetése, vagy Diana hercegnő temetése is. Zámbó Jimmy temetéséről még egy publikáció is készült “Zámbó Jimmy temetése mint médiaceremónia” (Felföldi és Tóth, 2005) címmel.

A nagyhatású média újrafedezése és a médiahatás mint alkufolyamat fejlődési szakaszok átmenetére egy remek szemléltető példa az 1998-ban megjelent Truman Show című film (Jim Carrey főszereplésével). A film a média hatalmát figurázza ki, különös tekintettel a televízió szerepére (hiszen ekkor még az emberek valamennyi médium közül talán ezzel töltötték a legtöbb idejüket - ma ez már inkább az internetre igaz; illetve a valóságábrázolás is meggyőzőbbnek tűnhet a hang -és mozgóképhasználat egyidejűsége miatt), miközben paradox módon éppen a médiában is érdekelt hollywoodi filmgyárakban készült.

A média direkt hatásának erejét jól szemlélteti Orson Welles rádióműsora 1938. október 30-án. Ez erőteljes bizonyíték arra vonatkozóan, hogy mennyire egységesen és szélsőségesen reagálhatnak tömegek. A világok harca című sci-fi regény alapján - melyben marslakók támadják meg a Földet - készült rádiójátékot Welles úgy rendezte meg, mintha az egy tudósítás lenne a támadásról. A rádióhallgatók sokasága valóságnak hitte, hogy a marslakók megtámadták Amerikát. Ennek hatására teljes zűrzavar keletkezett, az emberek kirohantak az utcára, pincébe bújtak, felfegyverkeztek. A pánik túltolásáért az eseményről beszámoló nyomtatott lapokat teszik felelőssé. Az eset felfújásával az újságok leginkább a rádió komolytalanságát és hiteltelenségét szerették volna bizonyítani a szabályozók és a hirdetők előtt. A történet a mai napig jól mutatja a média erejét – mind a műsorszórók, mind a szabályozó hatóságok rendre felhozzák példaként saját igazuk alátámasztására.

A média által kiváltott változások típusaira jó példa lehet az Európába áramló menekültek ügyének médiában történő bemutatása. A migráció kezdetekor a magyar lakosság igen kis részének volt elegendő információja a menekültekről, és arról, hogy ennek milyen pozitív és negatív hatásai lehetnek. Még aki pontosan tájékozódott, sem biztos, hogy határozottan el tudta dönteni, hogy ez most jó, vagy rossz-e az országnak. Aztán elkezdett az ügyről túdósítani a média, melynek legtöbb csatornája a menekülteket gonosz, veszélyes (lopnak, nőket erőszakolnak meg) és ingyenélő (hiszen a mi táborainkban élnek állami pénzből) népségnek mutatta be. Tehát az eddig semlegesen vagy pozitívan vélekedőkben máris előidézhetett egy változást, melyet aztán a folyamatos tudósításokkal tovább erősített. Természetesen időközben olyan tartalmak is napvilágot láttak, melyek bemutatták a menekültek hátrányos helyzetét és emberi, szerethető mivoltját. A legtöbb médiatartalomban azonban még most is “menekültválságról” írnak, meglehetősen egyoldalúan bemutatva a helyzetet, mellyel megakadályozzák a közönség véleményének változását.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.12. 23:38:55

Írta: Bányai Dóra, Molnár Gábor, Zsila Hajni

Az e heti blogban a médiahatások folyamatairól és modelljeiről olvashattunk számos eltérő csoportosítást, melyekből szemezgetve fejtenénk ki néhány általunk érdekesnek talált példát. Ahogy a szerzők is kiemelték, a média kétségkívül hatással van mindennapi életünkre és cselekedeteinkre, ezt pedig az elmúlt két hétben tartott Európai Uniós döntéshozatal – tárgyalási szimulációs tárgy keretében zajló szombati tréning napokon tapasztaltakkal mutathatjuk be a legegyszerűbben, így egy-két kivételtől eltekintve innen hozunk példákat. Ezeknél a példáknál témánk az órán is megemlített, a kormány által igen gyorsan felkapott menekült és/vagy migráns válság, melynél, ahogy láthatjuk legtöbb esetben nyilvánvaló lesz a szándékolt változás előidézése.
Kezdetnek az inger-válasz modell alapján kiemelnénk egy fiút, akit a szervezőknek kellett visszafogni, olyan makacsul ragaszkodott az igazához az alapján, amit a híradóban látott és az újságokban olvasott, szemben a fotóriporterrel, aki ténylegesen ott volt, megmutatta a képeit és elmondta mellé a történeteket, amikkel találkozott – többek között azt is dokumentálva, hogy kel át ő maga is illegálisan a határon miután napokig egy menekültcsoporttal járta Európát. Esetében a képek kivetítése reflex-szerűen megjelenő reakció volt, míg a válaszban foglalt tanulási folyamat szinte teljesen elmaradt.

A médiahatások folyamatait tekintve a kérdésben leginkább a szándékosság szerint tervezett hatások és a rövid táv közti dimenzióban mozgunk, de természetesen a nem tervezett hatások is megjelenhetnek időnként, illetve hosszú távba is átfolyhatnak a folyamatok; az utóbbira hozhatjuk például a lakossági összefogást és a segélyszervezetek szinte azonnali megmozdulását múlt nyáron, míg a tervezett hatások elérésére a hírek manipulációjára hoznánk három példát. Első, miszerint gazdasági szempontból Németországnak kifejezetten szüksége volt ezekre az emberekre, így Angela Merkel nem véletlen nyitotta meg az ország kapuit olyan hamar, az újságokban mégis más beállításban olvashattunk erről. Második, hogy Máltáról szinte semmit nem hallunk hazánkban, pedig az ország méretét és lakosságszámát tekintve szinte a leginkább érintett tagállam. Harmadik, és egyben szerintünk a legérdekesebb fordulat, hogy a médiában oly sokat kritizált kerítés kapcsán a megjelent nagykövetek egyöntetűen mondták, hogy az információ rosszul jött át és országaik nem magát a kerítést kritizálták, hisz ők is felismerték annak fontosságát, hanem az egyéb, azzal kapcsolatos intézkedések kivitelezését.

Ezekkel szemben természetesen láthatjuk az ellenoldal hasonlóan aktív és manipulatív lépéseit, amelyek legalább ilyen mértékben befolyásolták a nyugat-európai államokat. A 2016-os szilveszterkor Kölnben történtekről például a német hírközlési hatóság hírzárlatot rendelet el és mintegy 4 napig nem esett szó róla – ezt később egy német újságíró is megerősítette egy magyar csatornán. De nem csak Németországban fedezhetjük fel ezt az információ elhallgatást vagy hamisítást, hanem más állítólagos fejlett nyugati demokráciában is. Ezekben szintén a politikai hatalom a saját igazolására cenzúrázta és ferdítette el az információkat a választói elől, többek között azzal, hogy a migrációs csoportok számát alulbecsülte vagy egyes bevándorlók által elkövetett erőszakos bűncselekmények esetében az elkövetők kilétét nem közölte.

Érdekes lehet a bumeráng hatást is megfigyelni, a vizsgált válsággal kapcsolatosan azonban könnyen előfordulhat, hogy a szándékokkal ellentétes irányú változás csupán a gondatlan fogalomválasztás eredménye. Esetünkben ez akkor vált nyilvánvalóvá, mikor 14 különböző fogalmat láttunk kivetítve, melyeket mind-mind a menekültválsággal kapcsolatosan használt a média, azonban mind mást jelent (sőt, olyat is hallottunk, amit a média alkotott meg). Egy egyszerű példát hozva például nem mindegy, hogy hogy utalunk ezekre az emberekre; „refugee”, „migrant” (economic ~ / welfare ~ / illegal~ / irregular ~, stb), „asylum seeker”, „third country national” vagy épp „person under international protection”?

Végül a cikk elején a médiahatásokról való gondolkodás első pontjaként a világháborúra vonatkozó utalás ragadta meg a figyelmünk, melyről egyből egy történelmi példa jutott eszünkbe, név szerint az 1914-es karácsonyi fegyverszünet. A média hatalmának kérdését véleményünk szerint tökéletesen példázza, hogy a fegyverszünetről a média nagyjából egy hétig egyáltalán nem közölt semmit, míg a New York Times publikációja meg nem törte azt. Ahogy ezt követően nyilvánosságra kerültek az információk, attól függően, hogy melyik országban adták le azokat, teljesen más kép tárult a lakosság elé; brit oldalról például pozitív hangvételű publikációk jelentek meg, míg a német fél kifejezetten kritikusan állt a kérdéshez, s saját, a fegyverszünetben résztvevő katonáit is kritizálta.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.13. 11:57:44

Írta: Harangozó Csilla, Rákossy Márta, Arató Csilla

Mint ahogy a bejegyzésben is olvashattuk, a média befolyásoló hatása akarva, illetve akaratlanul is elérheti a befogadókat. Arról is említést tettek, hogy a technológiai fejlődés is hatással volt a befogadóképesség változására. A hatástípusok tipológiája rendkívül komplikált. Nehéz a média által közvetített információkat dimenziókba sorolni, így elemezni egyaránt, mivel a valóságban rendkívül sokszínűek és gyakran, szinte minden alkalommal keverednek is egymással, úgy kerülnek közvetítésre.

Csapatunk az időbeli felosztás első szakaszát illetve a szorosan hozzá kapcsolódó propaganda szerepét szeretné bemutatni a két világháborún keresztül. Mint az előző kommentben is láthattuk, a propaganda szándékolt illetve rövid idejű.

Mindenható média: leginkább az 1900-1930-as időszak között volt jelen, mint ahogy említették a bejegyzésben, a világháborúban részt vevő nagyhatalmak is kihasználták az emberek nagymértékben való befolyásolhatóságát.

Erre szeretnénk is egy példát hozni azáltal, hogy a propagandának milyen szerepe volt az első világháborúban illetve milyen médiumokon keresztül befolyásolták az embereket, hogyan hatott az emberek mindennapi életére. Annak idején a háborús helytállást, és háborús eszmét erősítette, illetve a háború helyességét hivatott erősíteni, az embereket lelkesíteni. Főleg újságokon, rádión keresztül érték el a nagy tömegeket.

A televízió szerepe az 1930-as évektől kezdve egyre nőtt, ám Magyarországon csak az 1950-es évektől létezett. A második világháború során is ez a fajta média volt az egyik legmeghatározóbb. A fasiszta illetve kommunista hatalmak kommunikációjánál szerepet kaptak a propaganda filmek egyaránt. A tv gyakran közvetítette a hatalom vezéreinek lelkesítő szónoklatait. A televíziós propagandafilmek alkalmazása a Szovjet hatalomnál a rendszerváltozásig fent is maradt, nem volt ritka, hogy maga Sztálin volt a főszereplőjük. Ám a szocializmus hanyatlása idején a média szerepe lecsökkent, illetve egy bizonyos réteg számára visszatetsző volt. A szabadságot hirdette, ám mégis kifejezetten szoros korlátok közé szorította a társadalmat. A még ma is fennmaradt kommunista államoknál is nagy szerepet kap a propaganda alkalmazása, a „népük” befolyásolására (pl.: Észak-Korea).

Mussolini egy szónoklata: www.youtube.com/watch?v=Hpn9iPLbNDc&nohtml5=False
Hitler egy szónoklata: www.youtube.com/watch?v=ijVm2SIOup0&nohtml5=False

Ijesztő, egyben rendkívül elgondolkodtató, hogyan követték ezt a szélsőséges eszmét, ilyen kis számú ember nyomására, akármennyire is visszataszító számunkra mégis be kell vallanunk, hogy akkoriban a karizmatikus egyéniség befolyásolta leginkább az embereket. Ez jelenség korunkban is jelen van, például megfigyelhettük az Apple felvirágozását Steve Jobs karizmatikus személyiségének köszönhetően. Természetesen ezt a két dolgot nem említhetjük egy lapon, ám mégis párhuzamba vonhatók.
Sajnos az általunk kigyűjtött plakátokat a kommentbe nem tudtuk beilleszteni .

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.13. 12:27:47

Írta: Gerencser Eszter, Zala Fanni, Oldal Márton Gergely

A média legfontosabb feladata, hogy elsősorban tájékoztat. Ennek keretében a társadalom tagjai és különböző csoportjai számára a társadalom kérdéseiben való eligazodást lehetővé tevő üzenetek, információk közvetítését, azaz a felvilágosítást és a megértetést jelenti. Ennek ellenére, ahogy nap mint nap érzékeljük, a média folyamatos (negatív és pozitív) befolyással van az emberek mindennapjaira, cselekedeteire, döntéseire. A médiahatások folyamatait két dimenzió alapján ábrázolhatjuk (időtáv és szándékosság), amely rendszer a Golding (1981) által kidolgozott tipológia. Az ábrán bemutatott hatások közül szeretnénk párat elemezni és bemutatni.
Társadalmi integráció:
A média fontos szerepet játszik a társadalomban azzal is, hogy közvetíti a társadalom számára az értéket jelentő normákat és viselkedésmintákat is. Ennek keretében fontos a szerepe a társadalom tagjainak szocializálásában, azzal hogy fejleszti a társadalmi összetartó erőt és tudatosságot, valamint, hogy megpróbálja ösztönözni a társadalom tagjait arra, hogy aktívan kapcsolódjanak be a közéletbe. A szocializáción kívül fontos szerepe van a médiának az integráció folyamatában is, hiszen a média, a közleményeivel lehetőséget teremt arra, hogy a társadalom minden tagja és csoportja másokat megismerhessen, ezúton megteremti a közös kölcsönös előnyökön alapuló társadalmi együttműködés létrejöttének alapjait.
Ez a funkció szorosan összefügg a társadalom tagjainak motiválásával, a lehetséges konszenzus megteremtésével, azáltal hogy a média, a véleménynyilvánítás szabadságával – ha valamely politikai szándék ezt nem korlátozza - hozzá tud járulni a társadalom tagjai törekvéseinek ösztönzéséhez, és ily módon a közérdekű kérdésekben való megegyezésekhez, az eltérő álláspontokhoz szükséges tények megismertetéséhez.
Tudás, Hírterjedés:
Ezen folyamatok Golding szerint mind közepes időtávra szóló, tervezett hatások. A média fontos funkciója az oktatás, ismeretterjesztés, illetve a társadalom tagjai kultúrája megőrzése és fejlesztése érdekében kifejtett tevékenysége, kulturális örökség megőrzése és a műveltség fejlesztése is. A média az információk közlésével, azok megértetésével ellátja a szolgáltatási funkciót is. A szolgáltatási funkció keretében a média hirdetéseket, hirdetményeket is közöl. Ide sorolhatjuk a különböző hírműsorokat, híradókat valamint az ismeretterjesztő dokumentumfilmeket is
Propaganda:
A propaganda évszázadok, sőt, évezredek óta ugyanúgy működik. Hasonlóan az emberi test anatómiájához van egy látható része (test), és egy belső rendszere ami működőképessé teszi. A propaganda külső része a tömeg, a belső működtető ereje pedig a pszichológia, ami kihasználja, hogy viselkedésünket sokszor nem a racionalitás, hanem az érzelmeink vezetik. Három fő területe van: a politikai, az üzleti és a vallási propaganda. Ez a folyamat az ábra szerint viszonylag rövid távra szól, ellenben erősen tervezett. Egy példa:
A politikai és a kereskedelmi propaganda nagyon hasonlít egymásra. Jól mutatja ezt a Lucky Strike példája, akik felkérték Edward Bernays-t (a kereskedelmi propaganda egyik atyját), hogy növelje kétszeresére az eladásokat. A probléma az volt, hogy a cigarettát, egy nagyon ronda zöld színű csomagolásban árulták, ami miatt kevesen akarták csak megvenni, a színcsere pedig óriási költségekkel járt volna. Bernays ezért több, a divatot irányító emberrel beszélt és rávette őket, hogy hozzák divatba pontosan azt az adott zöld színt, ami a Lucky Strike dobozán látható. Ez sikerült is, a kifutón ilyen színben léptek fel a modellek, aminek köszönhetően nem sokkal később elterjedt az átlagemberek köreiben, öltözködésében is, és nőttek az eladások. A propaganda nem közvetlenül hat ránk, a meggyőzés folyamatában fontos szerepe van a forrás-üzenet-média láncolatában a véleményvezéreknek is. Így jut el a befogadóhoz, ugyanakkor ez a séma korlátozott: ha szeretjük a véleményvezért, igaza van, ha nem akkor csak gyanús propagandának tartjuk.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.13. 13:36:01

Írta: Nguyen Kim Giap, Pap Boldizsár, Szászi Áron
Érdemes megemlíteni a mindenható médiához kapcsolódva annak kortárs kritikusait. Horkheimer és Adorno (1947) a tömegkultúrának a negatív társadalmi hatásait hangsúlyozzák. A kritikájuk neomarxista szemszögből írták és az egyének elidegenedése, tárgyiasodása véleményük szerint a tömegkultúra során eszkalálódik. Ez a fajta egyirányú, ipari médiagépezet tömegemberek létrehozását eredményezi. Ez a radikális, avantgarde kritika az egyének homogenizációját illetően párhuzamot von a 40-es évek Amerikájának nagyhatású médiája és a náci Németország propagandagépezete között. Ennek legkárosabb hatása az, hogy a kultúrát a méretgazdaságosággal ipari cikké alacsonyítja. Ez nem igényli az egyén intellektuális kapacitásait, sőt gyakorlatilag kitolja a gépszerű munkavégzést a kizsákmányolt fogyasztó szabadidejére is. Ez a kritizált tömegmédia megkettőzi a valóságot, de nem egy ideálképet mutat, hanem a hétköznapok közönyének egyszerű folytatását nyújtja. Tehát a mozivásznon ugyanazok az átlagos arcok, ismétlődő szereplők jelennek meg, akik az egyént a mindennapokban is körülveszik. Vagyis a hollywoodi filmek nem a valóságból való kiszakadást, hanem a monoton mindennapokba való beletörődést eredményezik. Az egyénnek nem elegendő a várt rövidtávú reakciókat teljesítenie és felnevetni a kiszámítható és olcsó vicceken, de teljesen hasonulnia kell, hogy beleilleszkedjen a rendszerbe. Ez a kummulatív médiahatásnak a fogalmába illeszkedik a legjobban.
A kommentünk második felében a a média által kiváltott hatások főbb fajtáira hozunk példákat. Szándékolt változás előidézése áll fent például reklámok esetében. Ezeknél egyértelműen az a cél, hogy a közönség attitűdjét megváltoztassák a reklámozott termék iránt. Nem szándékolt változást idézhet elő pl. egy interjú, ahol az interjúalany spontán válaszol a felmerülő kérdésekre, de nem konkrét szándka megváltoztatni a közönség attitűdjét. Mégis, ha szavai erőteljesek, az változást idézhet elő. A már létező megerősítésre nem a fentiek szintén jó példák, azzal a különséggel, hogy a befogadónak már az üzenet ávétele előtt az üzenettel hasonló véleménye, attitűdje volt.
süti beállítások módosítása