A következőkben a közvéleményről és politikai kommunikációról alkotott magyarázatokról és modellekről igyekszünk egy átfogó képet bemutatni. De hogyan függnek össze az említett fogalmak? A politikai kommunikáció célja a közvélemény alakítása adott célok elérésének érdekében, legyen ez egy választási győzelem vagy társadalmi támogatottság megszerzése egy adott intézkedés megvalósításához. Ennek a fajta kommunikáció lehet általános jellegű (a hírek keretezésével az attitűdök és percepciók befolyásolása), valamint lehet jól meghatározott és szándékolt (kampány vagy propaganda). Ez a terület szorosan kapcsolódik a klasszikus tömegkommunikációhoz, ugyanakkor a hálózatos új média ennek a területeknek a radikális átalakulását eredményezi, habár ennek jelentőségéről a szakértők véleményei megoszlanak. (McQuails, 2010)
Agenda setting, avagy napirendelmélet
A fogalom Max McCombs és Donald Shaw által lett megalkotva 1972-ben a választási kampányok vizsgálata során. Az agenda setting elmélete szerint a média egyfajta kapuőri szerepben szubjektív módon szortírozza majd rangsorolja a környezetben, világban zajló napi eseményeket és híreket ezeket pedig közönség számára eljuttatva befolyásolni tudják társadalmi és politikai valóság alakulását. (McQuails, 2010)
A társadalom nem csupán a hírekről, hanem tudat alatt azok fontossági sorrendjéről is tájékoztatást kap. A média értékhierarchia felállításával egyes eseményeket fontosabbnak (például címlapon való kiemeléssel) másokat pedig kevésbé fontosnak állít be. Cohen szerint e folyamatok eredménye, hogy az emberek is azokat fogják fontosabbnak tartani, amit a média napi témájául kiválaszt így a média nem azt szabja meg, hogy az egyén mit gondoljon hanem, hogy miről gondolkodjon. (Boundless.com, s.a.)
Priming
Primingnak nevezzük a média tematizációs képességét, melynek célja, hogy a figyelmet a politikusok számára kedvező vagy ellenfeleik számára kedvezőtlen kérdések felé írányítsák, elvonva a figyelmet a számukra hátrányos témáktól. Így a tematizálást a sikeres politikai kommunikáció egyik leghatékonyabb és legfontosabb elemének tekinthetjük. (McQuails, 2010)
A félelem kommunikációja
A politikai kommunikáció kiemelt fontosságú eleme, hogy milyen céllal és hogyan kezel biztonsági kérdéseket és hat az emberek félelemérzetére. McQuails (2010: 435. o.) három elemet emel ki:
- A médiának feladata és egyben funkciója is a veszélyekről és kockázatokról való köztájékoztatás
- A média ugyanakkor nem ad teljes képet, félrevezethet és a világot veszélyesebbnek mutatja be, mint amilyen valójában
- A jelenkor változásaiból eredő veszélyek értelmezésében az új média nem segíti az egyént, hanem maga is a bizonytalanság és félelem forrása
A Koppenhágai Iskola a politizálódás (politicization) és a biztonságiasítás (securitization) fogalmait használja. Előbbi azt jelenti, hogy egy olyan kérdéskört emelünek be a nyilvános diskurzusokba és tesznek politikai vita tárgyává, amit nem szoktak egyébként. A biztonságiasítás modellje ezzel szemben egy lépéssel továbbmegy és a közönségtől legitimációt próbál szerezni a szabályok megszerzésének érdekében. Az általános üzenet a következő: olyan ekzisztenciális fenyegetéssel szembesülünk, aminek elhárítását nem tudjuk a hagyományos, procedurális keretek között megvalósítani. (Buzan et al., 1998)
Kiemelt fontosságú ezeknek a fenyegetéseknek az interpretálása a közönség felé, mivel az emberek félelemérzetére alapozva tömegeket lehet mobilizálni. Ez jelenik meg a háborús propagandában is.
Demokratikus keretek közötti politikai kommunikáció
Míg a totalitárius rendszerekben általában a média az állami propagandagépezet szerves része, demokratikus keretek között a média semleges és közvetítő szerepe nem egyértelmű. Liberális demokráciákba általánosan nem is a médiumok független és objektív jellege elvárható, hanem a pluralizmus jelenléte.
Alapvetően háromféle formában jelenik meg ez a fajta kommunikáció demokráciákban (McQuails, 2010: 437. o.):
- Választásokhoz köthető politikai kampányok formájában
- A hírekben rejlő, politikai szereplőkre vonatkozó pozitív és negatív üzenetekben
- Választásoktól független politikai reklámokban (ezek különböző szereplők és érdekcsoportok közvéleménybefolyásoló törekvései)
Egyesek szerint igazán nagy hatást a politikailag nem elkötelezett, ingadózó tömegek meggyőzésével lehet elérni. Mások szerint viszont ez egy ‘csapda hatást’ eredményez, mivel hiperfragmentálódott ez a tömeg és csupán egy illúzórikus közönséget próbálnak meggyőzni. (McQuails, 2010)
A médiának azonban nagy hatása van a politikai intézményrendszerre és normákra is. Sokan úgy vélik, hogy ahogy a média és a politika szférája egymásba mosódott, valójában a politikai szereplők voltak kénytelenek internalizáni a média szabályait. (McQuails, 2010) Ez a döntéshozók spontaneitásához, populizmushoz és a politika bulvárosodásához vezethet.
Internet és közösségi média
McQuails (2010) szkeptikusan nyilatkozik az új média “game-changer” hatásáról. Sok tanulmányt idéz, melyek azt mutatják, hogy habár ténylegesen megkönnyíti az online tér a korábban nem vagy hiányosan reprezentált csoportok szerveződését, ezeknek a csoportoknak a hatásan azonban még így is elenyésző. Amellett foglalnak állást, hogy az új média épp hogy tovább fregmentálja ezeket a csoportokat ahelyett hogy egyesítenék. Így a nagy lobbicsoportok befolyása és az elit hatása a politikai kommunikáción keresztül változatlanul jelentős.
Mi azonban nem értünk egyet ezzel az állásponttal. Épp a jelenlegi amerikai elnökválasztási kapmány mutatja azt, hogy a játékszabályok mennyire megváltoztak. Már Obama elnök első kampányának is óriási jelentősége volt az, hogy nagy lobbi-cégekkel szemben online szervezett közösségek és egyének mikrodonációji finanszírozták. Ugyanakkor ez a politikai populizmusnak is utat nyitott. A kampány fő csatornája áthelyeződött a social media felületére. Ez rendkívüli mértékben lecsökkentette a belépési költségeket a kampányba. Sokan ezt látják a Bernie Sanders és Donald Trump által képviselt jelenség mögött. A non-establishment jelöltek előretörése, a nép és a pártok döntése közötti különbség kiéleződése egyértelműen mutatják az új csatornák politikai kommunikációra gyakorolt hatását.
Írta: Nguyen Kim Giap, Pap Boldizsár, Szászi Áron József
Források:
Buzan, B., Waever, O., & de Wilde, J. (1998): Security - A new Framework for Analysis. Lynne Rienner Publishers. London
McQuail, D. (2010): Mass Communication Theory. Sixth Edition. Denis McQuail. London
Boundless.com (s.a.): Agenda-Setting Leöltés helye: https://www.boundless.com/political-science/textbooks/boundless-political-science-textbook/the-media-10/the-role-of-the-media-in-politics-71/agenda-setting-theory-396-718/ Letöltés ideje: 2016.04.15.
Mediakutato.hu (2006): Manipulál-e a média, Letöltés helye: http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_02_nyar/04_manipulal-e_a_media/ , Letöltés ideje: 2016.04.15.