Médiaműfajok és szövegek

2016. március 26. - MMI Kommunikációs gyakorlat

Készítette: Borsos Bence, Marton Roland és Sipos Bernadett

Stuart Hall szerint egy adott kód vagy jelentésrendszer használatától függ a műfaj, amely a jelentést illetően a kód használói (akik lehetnek kódolók vagy dekódolók) között kialakult konszenzusból meríthet egy adott kultúra keretei között. Ott beszélhetünk műfajról, ahol a kódolás és a dekódolás nagyon közel esik egymáshoz, tehát a közönség ugyanúgy fogadja be és értelmezi az információt, mint ahogy kibocsátották. Így műfaj lehet például a western, a szappanopera vagy a beszélgetős műsorok.

Berger (1992) felállított egy műsortipológiát: a televízió által gyártott valamennyi tartalmat két dimenzió, az érzelmi töltet és az objektivitás mentén osztotta négy altípusra:

Vetélkedők, sportműsorok (erős érzelmi töltet és magas objektivitás)
Aktualitások (gyenge érzelmi töltet, magas objektivitás, például hírműsor)
Rábeszélések (gyenge érzelmi töltet, alacsony objektivitás, főként meggyőzésre irányul, például reklámok)
Drámák (erős érzelmi töltet, alacsony objektivítás, például fikciós történetmesélés)

A tipológia korlátai közé tartozik, hogy folyamatosan új és vegyes műfajok (például: dokudráma, infotainment) jönnek létre, melyek nem illenek bele egyik kategóriába sem.

A műfaj fogalma és az internet

Az internet olyan multimédia-platform, mely az összes létező műfaj közvetítő médiumaként működik. Az elektronikus faliújság, a fórumok, közösségi oldalak, blogok vagy a keresőmotorok mind médiaformának tekinthetőek.

A hír mint médiaműfaj

Robert Park a híreket a történelemmel hasonlította össze, mely vizsgálata alapján meghatározta a hírműfaj főbb jellemzőit:

Időszerűség és frisseség
Váratlanság
A típus kiszámíthatósága (olyan események kerülnek bele a hírekbe, amelyektől az emberek félnek, vagy reménykednek, gondoljunk például az RTL klub híradójára: balesetek, katasztrófák túlsúlya)
Töredékes jelleg
(Érdekes, hogy az adott hírtöredékeket hogyan fűzik össze, mikor például az esti híradóban tudósítanak a napi eseménykeről. Ezzel kapcsolatban a Glasgow Media Group fogalmazott meg “nézői alapelveket”: elsőként megjelenő hírek a legfontosabbak, hosszabb hírek általában szintén fontosak, az érdeklődés fenntartása változatossággal valamint néhány lényeges információ (például időjárásjelentés) vissztartásával történik, majd a végén kis színes hírrel engedik útjára a nézőt.)
Mulandóság
Értékek által formált (természetesen ezek tartalmaznak szubjektív ítéleteket a közönség várható érdeklődésére vonatkozóan)
Érdekes
Tényszerűség, melyet a lineáris nyelvezettel, megértést könnyítő plusz információkkal, példákkal, idézetekkel, szakértők megszólaltatásával próbálnak biztosítani.

A hírek struktúráját illetően ki kell térnünk az információk tálalásának módjára a hírekben. Ezt nevezik keretezésnek, mely Entman (1993) szerint magában foglalja a bizonyos információk kiválasztását és kiemelését. A keretezés szinte elkerülhetetlen az újságírói munkában, viszont ez óhatatlanul magával vonzza az objektivitástól való bizonyos fokú eltávolodást. Vegyünk egy példát: 1983-ban egy szovjet harci repülő lelőtt egy koreai utasszállító gépet, 1988-ban pedig az amerikai haditengerészet egyik hadihajója lőtte le az iráni légitársaság egy szintén utasszállító gépét. Mindkét esetben katonai akciók okozták rengeteg civil halálát, mégis az amerikaiak esetében hibaként, tragédiaként mutatta be a sajtó a történteket, míg a szovjetek esetében szándékos támadásként.

A médiaszöveg

A szöveg kifejezés egyszer utal magára a fizikai közleményre (nyomtatott dokumentumra, Tv műsorra, filmzenére), másszor pedig értelmezhető a tartalom és az olvasó találkozásának eredményeként megszülető jelentésként is. Fiske szerint a “műsorokat az iparág állítja elő, a szövegeket az olvasók”.

A média-tartalom többféle lehetséges jelentést kínál az olvasók (a média közönsége) számára, ezt nevezzük poliszémiának. Fiske szerint a populáris médiakultúrának szükségszerű tulajdonsága a poliszémia, mivel több lehetséges jelentéssel ugyanazt a tartalmat nagyobb valószínűséggel találják vonzónak a közönségünk különbőző csoportjai.

A poliszémikus jelleg ellenére megjelenik az a késztetés, hogy ellenőrizzék, irányítsák a tartalmak készítői a jelentéstulajdonítást. Hall (1974/1980) kódolás/dekódolás modellje szerint minden tartalomnak van egy preferált olvasata, ahogyan a tartalom előállítója szeretné, hogy a befogadó a tartalmat/szöveget értse.

A médiaszövegek befogadásában és értelmezésében nagy jelentősége van az intertextualításnak. Az olvasó (néző/hallgató) képes egy műsor által nyújtott élményét hozzákapcsolni a közbeiktatott reklámokhoz, vagy az adott műsor megelőző, esetleg követő műsorokhoz.

További érdekes kérdés, hogy mennyire fogalmazunk úgy, hogy a közölt szöveget egységesen és egyféleképpen lehessen csak értelmezni, vagy homályos esetenként hiányos megfogalmazással teret adunk a különféle “olvasatoknak” (értelmezéseknek). Az előbbire példa a hírek, amelyek úgynevezett zárt szövegek, az utóbbiakra pedig a szappanoperák vagy a sorozatok, melyek nyitott szövegek.

Léteznek nemekre szabott médiaszövegek is. Megkülönböztetünk nőies és férfias szövegeket, gondoljunk csak a szappanoperákra vagy az akciósorozatra. Ennek oka lehet a kiválasztott közönségre gyakorolni kívánt vonzerő (férfiaknak vagy a nőknek tetsszen a műsor?), vagy a használt nyelvezet, a bemutatott szituációk, a cselekmény.

Végül pedig a sorozatokról mint médiaszövegekről szeretnénk néhány szót szólni. A sorozatoknak alapvetően két fajtája van: az epizódikus sorozatok (series) és a folytatásos sorozatok (serials). Az előbbi olyan különálló történetek sorából áll, amelyeket a sorozat minden egyes részének a végén lezárnak. Utóbbi pedig a történet lezárása nélkül folytatódik az egymást követő részekben. Megfigyelhető még, hogy az epizódikus sorozatokban a férfi és női főhősök, valamint a gonosztevők epizódonként cserélődnek. Ezzel szemben a folytatásos sorozatok esetében minden alkalommal ugyanaz a szereplőgárda tűnik fel, párhuzamosan futnak a cselekményszálak, melyek aztán bizonyos időközönként összeérnek, és szereplőik kölcsönhatásba kerülnek egymással.

9 komment

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.29. 19:35:50

Írta: Bányai Dóra, Molnár Gábor, Zsila Hajni

Visszafelé haladva a bejegyzésben olvasottakon, a médiaszöveg kapcsán a Zene és szöveg című film jutott eszünkbe, ugyanis a film tökéletesen mintázza, hogy nem elég, ha egyik, vagy másik stimmel, hisz ahhoz, hogy sikert érjünk el, a kettőnek összhangban kell lennie. Így van ez a médiaszöveggel is – a közvetítéshez használt platformnak, az üzenetnek és a tartalomnak mind-mind összhangban kell lennie egymással.

Ehhez fűződik a filmzenéhez kapcsolódó meglátásunk is, amit a bejegyzésben is kiemeltek a szerzők. A zenének megvan az a csodálatos tulajdonsága, hogy bár a fizikai közleményt értjük, a hozzá társítandó tartalmat már ránk bízzák, így annak e két tulajdonság alapján megszülető jelentése is emberről emberre változik. Közel húsz év zenei előképzettség után én például pont a szöveg oly sokszor befolyásoló ereje miatt tanultam meg azt kizárni – legyen az magyar, vagy idegen nyelvű – és csak a zenére koncentrálva azt is megkülönböztetni, hogy a fülhallgatón keresztül melyik fülemben szólnak a dobok és melyikben a magasabb fekvésű zongora például. Amint szöveg is kerül a zene mellé, találkozunk a blogban is említett preferált olvasattal, azaz azzal, amikor a tartalom előállítója befolyásolni próbál minket abban, hogy hogyan értsük az adott tartalmat/szöveget. Bár az általam használt „szűrő” nem egy általános jelenség, a filmzene mindenki számára lehetőséget ad a közvetített tartalom egyéni feldolgozásra és arra, hogy ahhoz jelentést társítsanak – ennek megerősítéséhez pedig, hogy az emberek még ma is igénylik, hogy befolyásolás nélkül ők állíthassák elő a tartalomhoz társított jelentést, gondoljunk csak arra, hogy Hans Zimmer májusi koncertjére milyen hamar elkapkodták a jegyeket.

A hír véleményünk szerint kifejezetten érdekes médiaműfaj, hisz, ahogy a bejegyzésben is olvashattuk annak főbb jellemzőit, igen változatos tud lenni. Az időszerűség elengedhetetlen, mégis sokszor szembesülünk azzal, hogy mire publikálnak valamit, esetleg az elér hozzánk, már újabb fejlemények történtek, amik akár teljesen fel is forgathatják a néhány perccel korábban tett állításaink. Ezzel szemben a kiszámíthatósággal például napjainkban már maximálisan egyetértünk, hisz tudjuk, hogy a híradó nagy része milyen negatív hatású dolgokkal van tele, de azt is, hogy legalább egy szívbemarkoló vagy szívmelengető történetet leadnak még az időjárás-jelentés előtt. Emellett a hírek kapcsán fontosnak tartjuk megemlíteni a blogban olvasott főbb jellemzőkön túl az 5W szabályt is, azaz azt, hogy egy jó hír, bármilyen rövid is, elengedhetetlen, hogy megválaszolja azt, hogy ki, mit, mikor, hol és miért (Who, What, When, Wherw, Why) tett, illetve újabban már a „how”, vagyis hogyan kérdést is. Ha belegondolunk abba, hogy a mai híradóban látottak és hallottak, egy HVG, Index vagy Origó cikk mennyire teljesíti ezeket a kritériumokat vagy épp mennyire használnak rövid és lényegre törő címek helyett úgynevezett clickbait, vagyis szenzációhajhász megfogalmazásokat, elgondolkodhatunk, hányszor esünk bele a csapdába.

Végül tekintve, hogy igen kevés szó esett az internet szerepéről, mi is ejtenénk róla pár szót, azt leszűkítve pedig kifejezetten a keresőmotorok szerepéről. Ahogy azt hallhattuk, a keresőmotor mára médiaműfajnak számít, melynek elsődleges célja a tájékoztatás, s ennek megfelelően semleges, szerkesztetlen, cenzúrázatlan, átfogó információforrás, ami mindenki számára szabad és egyenlő. Mégis, ha például a Google keresőjében keresünk rá bármire, az információ, ami századmásodpercek leforgása alatt elénk tárul, automatikusan átmegy egy szűrőn korábbi kereséseink vagy épp a tartózkodási helyünknek megfelelően, ezek azonban közel sincsenek összhangban például a semlegesség kérdésével – és sajnos többször ütközünk akadályba akkor is, ha egy-egy adott hírportálon belül keresnénk kifejezetten valamire.

Válasz erre

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.29. 20:01:31

Írta: Bai Renáta, Horváth Dóra, Ujhelyi Viktor

Kétségtelen, hogy az internet megjelenésével és térhódításával jelentősen megváltoztak médiafogyasztási szokásaink. Megnézhetjük kedvenc sorozatunkat (legyen az epizodikus vagy folytatásos) legújabb részét, nem vagyunk a televíziós csatornák műsorrendjéhez kötve (és persze spoilerezhetjük a részeket más fanok számára is :) ).
Ha nem hiszünk valamilyen hírnek, lehetőségünk van különböző portálokon utánaolvasni, több forrásból tájékozódni, ezzel biztosítva a többszempontúságot és a tényleges objektivitást. Persze, ennek feltétele az, hogy elegendő időnk álljon rendelkezésre, hogy elolvassunk minden, a témába vágó hírt, hogy aztán ténylegesen objektív (legalábbis a mi számunkra ) tartalomról tudjunk tárgyilagos véleményt formálni. Fontos továbbá az a gyakorlással fejleszthető képesség (melyből így aztán készség válik), hogy felismerjük, ha egy hír egyoldalúan közölt, vagy azt, hogy különböző portálok egymástól veszik át a tartalmat, megőrizve az elfogultságot.
Ha egy szokásos, kereskedelmi televízión futó hírműsorra gondolunk (legyen mondjuk most a RTL Klub esti, hat órai híradója), láthatjuk, hogy először olyan események kerülnek adásba, amelyektől az ember elborzad (gyilkosság, halálos baleset, lopás, rablás), majd következik fél héttől a politikai beszámoló, végül pedig a szokásos feloldás: cuki pandabébi született, botladozik a kiszsiráf vagy látszik az anyukája hátán csüngő kismajom.
A médiaszöveg értelmezhető a tartalom és az olvasó találkozásakor megszülető jelentésként. Mivel minden ember más és más, így mindenki különböző jelentést társít a különféle eseményekhez, hírekhez, alapvető dolgokhoz. Még a nyilvánvaló objektív hírekről is máshogy vélekedhetnek az egyes emberek. Maradjunk például a már előbb említett RTL Klub Híradónál. Ha Magyarországon az esti hírekben szerepel például a legutóbbi Európában elkövetett terrorcselekmény, a brüsszeli robbantás, az valakiben hatalmas félelmet kelthet, hiszen egyre több váratlan terrortámadás történik Európában és úgy érzi nincs biztonságban. Viszont, ha ugyanezzel a hírrel egy másik csatornán egy olyan személy szembesül, akitől meglehetősen távol történtek ezek az események (amerikai, ausztrál), valószínűleg benne nem a félelem, hanem inkább az együttérzés és sajnálat lesz erősebb. A magyarok esetében jó példa lehet a fukushimai katasztrófa, vagy bármely, a Távol-Keleten történő természeti csapás, mely ugyan felkavaró számunkra is, de az ország földrajzi helyzetének köszönhetően nem fenyeget minket hasonló veszély.
A médiaszövegek befogadásában és értelmezésében nagy jelentősége van az intertextualításnak. Például ha valaki leül este a tv elé, mert a kedvenc sorozatáig (legyen ez a Barátok közt) már csak 20 perc van hátra, de még tart az azt megelőző műsor, (esetünkben a Fókusz) sokkal lassabban telik számára az idő és negatív élményt társít a megelőző műsorszámhoz, hiszen az gátolja őt abban, hogy élvezhesse várva várt sorozatát.
A médiaszövegek akár nemekre is szabhatóak. Valószínűleg a Rosalinda dél-amerikai szappanopera sorozat szövege nem fog csúnya szavaktól hemzsegni, vagy a női nemet gyengébbnek feltüntető monológokat felsoroltatni. Mivel célcsoportjába az érzékeny lelkületű középkorú nők tartoznak, minden bizonnyal a szövegkörnyezet is ehhez idomul és szerelmes, szebbnél szebb mondatok tömkelegével tűzdelik tele. Vagy eszünkbe juthat a Született feleségek és a Szex és New York, amely sorozatok kifejezetten modern családanyáknak, illetve a szabadszellemű karrierista nőknek szólnak elsősorban - vagy éppen A pletykafészek, amely nézőinek nagy része fiatal lányok, tinédzserek. Ezekkel szemben Die hard című akciófilmben a néző nem hallhat „nyálas” párbeszédeket a szerelem fontosságáról. Illetve szóba kerülhet még a kultikus rajzfilmszatíra, a South Park, amely sorozat nem veti meg a szabadszájúságot, az obszcenitást, és életkortól függetlenül “senkinek sem ajánlott”.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.29. 20:39:51

Írta: Kátai Moána, Novák Zsófia, Szabó Enikő

A blogposztban olvasottak alapján nekünk elsőre a műsortípusok felosztása ragadta meg a figyelmünket, hiszen a mindennapjainkat is körülveszik az alábbi műfajok és a típusok.A már fent is említett műsortípusokat a saját példáinkon szeretnénk bemutatni, majd pedig a köztes, kevert műfajokat is részletezzük.

Vetélkedők, sportműsorok:
A nézők imádják a vetélkedőket. Jó érzéssel tölti el őket, hogy ugyan nem ők játszanak, de ha tudják a helyes választ, büszkén henceghetnek vele a családnak. Manapság nem jellemző a hosszú élettartam a vetélkedőkre. Régebben sokkal hosszabb ideig, gyakran több éven keresztül vetítettek olyan vetélkedőket, mint például a “Legyen Ön is Milliomos”, “Az utolsó láncszem”, “Szerencsekerék”, “Áll az alku” és még sorolhatnánk. Napjainkban viszont gyakran csak pár hónapig tart egy vetélkedő, talán néhány év múlva újra elkezdik, végül ismét abbahagyják. Erre jó példa az “Egy perc és nyersz”.
Léteznek olyan ikonikus személyek, akiknek neve szinte már-már összeforrt a vetélkedőkkel. Vágó István, Gundel Takács Gábor, Jakupcsek Gabriella, Szulák Andrea sokak számára ismert műsorvezetők lehetnek, ugyanis mindannyian sok évig tartó, nagyon izgalmas, és hatalmas nézőszámmal rendelkező vetélkedők házigazdái.
A sportműsorok bizonyára minden nézőből kiváltanak valamilyen érzelmet. Ez az érzés lehet pozitív, illetve negatív is, annak függvényében, hogy melyik csapatnak/játékosnak szurkolunk, és melyik áll éppen vesztésre/nyerésre.Sajnos manapság az sem ritka (főleg focimeccsek után), hogy az érzelmek olyannyira eluralkodnak az embereken, hogy még összeverekedni is képesek az általuk nem kedvelt csapat szurkolóival, csak hogy bizonyítsanak. Szerencsére azért nem mindig ilyen tragikus a helyzet, a nagyobb sportesemények összehozzák a családot, a barátokat, akik együtt szurkolhatnak akár egy Olimpia, akár egy Világbajnokság alkalmával a szeretteikkel.

Aktualitások:
Az aktualitásokra a gyenge érzelmi töltet és a magas objektivitás jellemző. Tipikus példa a hírműsor. Vegyük alapul bármely ismert tv-csatorna híradó műsorát. A bemondók érzelemmentes arccal, kerülve az arckifejezéseket és az érzelmi töltetet, olvassák fel a híreket és nem is kommentálják azokat. A műfaj célja az információk átadása, anélkül, hogy érzelmileg befolyásolnák a nézőt. Ugyan ez jellemző a riporterekre is, akik a hírműsorba bejátszott riportokat vezetik. Ha híradót nézünk nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi az ott ülő ember véleménye a témáról, hanem általános tájékoztatást szeretnénk, amely alapján megalkothatjuk saját véleményünket.

Rábeszélések:.
Az alábbi típusra a gyenge érzelmi töltet és az alacsony objektivitás jellemző. Ezek általában meggyőzésre irányulnak, tehát jó példát jelentenek erre a reklámok. A tárgyilagosság nem feltétele a reklámoknak, nem puszta tényeket mondanak, hanem próbálják kiemelni néhány fontos tulajdonságát az adott terméknek vagy szolgáltatásnak és ezzel vásárlásra ösztönözni a nézőket. Az érzelmi töltet nem olyan erős, mint mondjuk a drámánál, de sokszor próbálnak hatni az emberek érzelmeire is megható,aranyos vagy olykor felháborító reklámokkal.

Drámák:
A drámákra a posztban olvasottak alapján jellemző az erős érzelmi töltet, és a fogyasztók általi bevonódás, illetve az alacsony szintű objektivitás. Nekünk a meghatározás alapján egyből a Trónok Harca című sorozat jutott eszünkbe, amely bár ilyen feldolgozásban nem számít szöveges formátumúnak, a történet először könyvsorozatként jelent meg. A történet során az olvasót/nézőt beszippantja a “kvázi középkori” világ, amely mivel fikcióról van szó, értelemszerűen nem lehet túlzottan objektív. Ezzel szemben az olvasókban/nézőkben kiváltott érzelmek annál erősebbek! Gondoljuk csak végig, mennyire szorongattuk a kispárnánkat az adott évad 9. része alatt, miközben azért imádkoztunk, hogy most kivételesen ne az új kedvencünk haljon meg...

Infotainment:
Az Infotainment műfaji meghatározása alapján egy szórakoztató jellegű hírműsornak és showműsornak egy egyre kevésbé szokatlan elegyeként megjelenő műsor-karakter (Médiapédia.hu). Példaként mi a Last Week Tonight with John Oliver showt említenénk. Ebben a 30 perces hírműsorban a hét legfontosabb híreit dolgozzák fel szórakoztató formában. A műsor objektívnak tekinthető, mivel több forrásból gyűjt információt és nem akarja ráerőltetni a befogadóra a véleményét, csak bemutatja, hogy mi történt. Fontos eleme a műsornak a humor, mivel a pusztítások, tragédiák élét poénokkal, stand-up comedy jelleggel próbálja elvenni.
Csak szórakoztatni akar, nem pedig befolyásolni.

Források:
mediapedia.hu/infotainment

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.30. 01:41:47

Írta: Hidvégi Ágnes, Józsa Dorina, Orbán Zsófia
Információ és hírek; olyan világban élünk, ahol ennek a két dolognak nagy az értéke. Minél előbb tudunk valamiről, annál nagyobb előnyre tehetünk szert, minél több információval rendelkezünk, annál több dologra lehetünk képesek. Minél több hírt olvasunk, annál tájékozottabbak, naprakészebbek leszünk az aktuális témákban, ezzel pedig megcsillogtathatjuk intellektusunkat is. Rendkívül érdekes, hogy manapság a hírek és ezen nagy mennyiségű információtömeg külön médiaműfajjá nőtte ki magát. Ahogy a posztban is olvashattuk, a hírek különböző jellemzőkkel bírnak, így elkülöníthetjük őket az időszerűségük, frissességük, valamint de akár tényszerűségük, érdekességük, de különböző értékek alapján is. Bennünk ez igencsak sok gondolatot ébresztett, hiszen akarva-akaratlanul, de mindannyian hallunk naponta híreket, akár a televízióban, akár az újságban, rádióban, de az is lehet, hogy egy kollégánktól vagy barátunktól is. Érdekes megfigyelni azt, hogy az adott környezet, illetve sokszor az adott médium típusa, tulajdonosa, milyen befolyással bír a hírszolgáltatásra. Ha akár csak a televíziót tekintjük, mindenki számára nyilvánvaló, hogy az RTL Klub, a TV2, adott esetben az ATV, vagy a hír TV milyen híreket szolgáltat nekünk. Tudjuk azt, hogy ha politikai híreket szeretnénk, hova kell kapcsolnunk, illetve ha inkább bulvár híreket szeretnénk hallani mely adást kell néznünk majd. Ez nem is meglepő, hiszen más csatorna, más tulajdonos, teljesen más befolyás, illetve a cégek által képviselt értékek is különbözhetnek. Gondoljunk bele akár csak abba is, hogy milyen áradatot okozott a TV2 csatorna új hírigazgatójának kinevezése. Mindenki hallott róla, mivel viszonylag nagy port kavart a magyar társadalomban, a felháborodás pedig sok esetben nem teljesen alaptalan, hiszen az új vezető személye nagy ráhatással lesz a TV2 által jövőben közölt híreknek. Még mindig hírekről, a híradóról beszélünk, de annak tartalmának lehetséges változása rendkívül ellentétes érzéseket generált a magyar emberekben.

Az online világra tekintve megint csak egy másik jelenséggel találkozhatunk. A hírek sok esetben a közösségi médiában érik el leginkább célközönségüket, és ez nem is meglepetés, hiszen rengeteg ember felhasználója ezen platformoknak. Milyen hatással van ez a hírekre, illetve azok kontextusára? A tartalom kevésbé, de a stílus sok esetben változik. Egy újságíró nyilatkozta a minap az egyik hírcsatorna esti televíziós műsorában, hogy amióta elterjedt az online újságírás, blogolás, sokkal közvetlenebb stílusban jelentetnek meg az újságírók, hiszen ezeken a platformokon nem kell annyira szigorúan ragaszkodniuk a nyomtatott sajtóban megkövetelt stílusnak. Egyre inkább megfigyelhető, hogy online az újságírók sok esetben magánvéleményüket is beleszövik különböző cikkekbe.
Mindemellett az online újságírás még egy nagyon fontos aspektust is képvisel a hírek mint médiaműfajok jellemzőiből, mégpedig az időszerűséget, frissességet. Mint ahogy már említettük, olyan társadalomban élünk, ahol az információ rendkívül gyorsan terjed, ami a világ egyik pontján történt 10 perce, 5 perc múlva már a facebookon lesz a hírfolyamunkban.

Összességében, a hírek mint médiaműfaj elterjedése sok érdekes kérdést vet föl. Mennyire tudjuk befolyásolni az embereket, hol tudjuk elérni őket a legjobban, mik azok amikre biztosan felfigyelnek majd? Médiumként milyen üzenetet, értékeket akarunk a hírekkel közvetíteni a fogyasztóink felé? Biztosítja-e számunkra majd a versenyelőnyt a naprakészségünk? Ezek mind olyan kérdések, melyek mind a fogyasztók, mind pedig a közvetítők szempontjából érdekes lehetnek.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.30. 12:58:58

Írta: Nguyen Kim Giap, Pap Boldizsár, Szászi Áron

A Berger által felállított műsortipológiáknak ma már számos keveredése létezik. A rábeszélések és a drámák keveredése például a műsorokben elhelyezett termékmegjelenés (product placement). A termékmegjelenítés azt jelenti, hogy a reklám nem külön bokkban, hanem a műsor közben van elhelyezve. Két bevett módja van, hogy a cégek a termékek megjelenítésért ellenszolgáltatást nyújtsanak: vagy fizetnek érte, vagy több terméket bocsátanak a stúdió/produkció rendelkezésére, mint amennyi a TV-ben szerepel (pl.: ha szereplők a műsorban egy bizonyos fajta üdítőt isznak, akkor az egész stábot ellátják üdítővel).

A termékmegjelnítésnek több célja is lehet. Egyrészt egy még nem ismert márka bevezetésre is szolgálhat. Jó példa erre a Hershey’s Reese’s Piecies, aminek az eladása az E.T.-ben való szereplése után 65 %-kal emelkedett. Másik cél lehet, hogy a már jól ismert márkákról alkotott képet erősítse és/vagy befolyásolja az emberek fejében a reklám azzal, hogy azt karakterekhez és azok tulajdonságaikhoz kötik.

Erre az utóbbire jó példa a legújabb James Bond film, a Spectre, ami számos olyan márka megjelenését tartalmazza, amik premiumnak pozicionálják magukat: Belvedere vodka, Heineken sör, Bollinger pezsgő, The Macallan whiskey, Aston Martin, Jaguar, Mercedes-Benz, Land Rover, Globe-Trotter. Ezek mind olyan márkák, amik eddig is a premium kategóriába tartoztak és csak oda gyártanak termékeket. Ugyanakkor megfigyelhető a Fiatnak is egy modellje a filmben, aminek a célja valószínűleg a márka (a modell) újrapozicionálása.

A termékelhelyezés a legtöbb országban szigorúan szabályozott. Magyarországon például nem lehet reklámozni fegyvereket, gyógyszereket, szexuális szolgáltatásokat, és a túlzott alkohol fogyasztást sem lehet feltüntetni jó színben. Tilos a termékelhelyezés politikai műsorokban, híradóban és nemzeti ünnepról való tusósításban. Nem kaphat egy-egy termék a műsorban túlzott hangsúlyt és nem hívhatják fel közvetlenül a nézőket a termék megvásárlására.

Szeretnénk pár szót említeni a médiaszövegek jelentőségéről azon belül is a nemekre szabott médiaszövegeke kategóriájáról is. A műsoroknak mint termékeknek ahogy a bejegyzés is mondja megvannak a maguk célcsoportjai, egyes műsoroknál pedig látványosan elkülöníthető a néző közönség megoszlásában a női és férfi arány. Vegyük például a Barátok közt vagy Jóban rosszban sorozatokat. A portfolio.hu felméréséből látszik, hogy az említett műsorokat több mint 60%-ban nők fogyasztják. Az ilyen adatoktok és felmérések jelentősége, hogy akár a műsor közi szünetekben vagy akár magukban a műsorokban a hirdetők számára sokkal pontosabb személyre szabottabb célközönség érhető el, mellyel jelentős költségeket takaríthatnak meg.

Végezetül amivel foglalkozni szeretnénk még kommentünkben az a keretezés (framing) témája. A posztban leírtakkal szemben ez a módszer/jelenség sokkal kifinomultabb, illetve nem is teljesen csak a kontextus megváltoztatásra épülő tálalását egy eseménynek jelenti. Számos tényleges, pozitivista tudomány foglalkozik ezzel, a legkiemelkedőbb talán a viselkedési közgazdaságtan. Ez a terület a pszichológia és ökonometria eszköztárának keverésével vizsgálja az emberi viselkedést és döntéshozatalt. A keretezés is a racionális és konzisztens gondolkodásának hiányára hívja fel a figyelmet.

Kísérletek igazolják, hogy teljesen azonos jelentéstartamú, de különböző megfogalmazású kérdésekre arányaiban szignifikánsan különböző válaszokat kapunk. Ennek kézenfekvő példája a félig üres vagy teli pohár. Egy repülő baleset/tragédia észlelt súlyosságának befolyásolásához a keretezéssel a posztban megfogalmazottakkal ellentétben nem kell a valóságot torzítani vagy hazudni, vagyis elég máshogy fogalmazni. Sokkal kevésbé lesz megrázó a hír, ha x darab túlélőről szákolnak be, mint y áldozatról

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.30. 13:12:04

írta: Eperjesi Enikő, Kopasz Daniella és Somos Anna

Kifejezetten érdekesnek tartjuk a sorozatok, mint médiaszövegek témáját, mivel úgy gondoljuk, hogy a mi korcsoportunk ezekkel találkozik a leginkább, illetve a fiatalok a sorozatok iránt a legfogékonyabbak, befogadóbbak.

A sorozatokra inkább jellemzőek a nyitott szövegek, mivel a közölt szövegek nem csak egyféleképpen értelmezhetőek, a hiányos illetve homályos megfogalmazások lehetőséget adnak arra, hogy a nézők többféleképpen értelmezzék őket. Az ilyen típusú szövegek alkalmazása a sorozatokra jellemző műfaji sajátosság.

A másik szempont, amelyet az írásunkban figyelembe veszünk az intertextualitás, amely nagyban befolyásolja a médiaszövegek befogadását és értelmezését, mivel a néző hozzákapcsolhatja a műsorokat megszakító reklámokat az általa nézett sorozatok tartalmához. Az általunk a következőben bemutatásra kerülő két sorozat esetében, ez főként a külföldi sugárzásra jellemző, mivel hazánkban leggyakrabban online, a közbenső reklámok nélkül fogyasztja a nézőközönség.

Ennek szemléltetésére szeretnénk bemutatni két, a korcsoportunk által közismert és igen népszerű sorozatot. Az első általunk bemutatásra kerülő sorozat, az epizódikus sorozatok (series) fajtájába tartozó Criminal Minds (magyar címe: Gyilkos elmék), amelyet az amerikai tv- csatorna, a CBS gyárt és sugároz, Magyarországon pedig az RTL Klub, AXN, Cool és Sorozat+ csatornákon láthatja a közönség. A sorozat azért epizódikus jellegű, mert minden egyes részben külön történetek kerülnek bemutatásra, a gonosztevők részenként változnak, viszont az alapvető szereplőgárda állandó. Véleményünk szerint a Gyilkos elmék nem nemekre szabott médiaszöveg, habár azt gondolnánk, hogy a témájából adódóan férfiak számára készült, viszont több tanulmány is kimutatta, hogy meglepő módon a nők fogékonyabbak és érdeklődőbbek ezen témák iránt ( pl. krimi, gyilkossági nyomozások stb.), illetve nagyobb arányban nézik rendszeresen az ilyen jellegű sorozatokat, mint a férfiak. A nyitott szövegekre lehet példa a sorozat esetében, amikor elkövető személye még ismeretlen, viszont több gyanúsítottat is bemutat nekünk sorozat és az általuk elejtett homályos megfogalmazású megjegyzésekből következtethet a néző is az elkövető személyére. Sok esetben a szövegek félrevezetőek lehetnek, ezért is lehet izgalmas a sorozat, hiszen sokszor az a gyilkos, akire nem is gondolnánk. Illetve megfigyeltük, hogy a CBS esetében van igazán jelentősége az intertextualitásnak, mivel a sorozat közben beiktatott reklámok általában tematikus jellegűek: a csatorna más, hasonló jellegű és témájú műsorait, illetve a célcsoport számára érdekes, releváns termékeket és szolgáltatásokat népszerűsítik. A Gyilkos elméket, mint már említettük hazánkban is sugározzák, viszont itthon kevésbé jellemzőek a műsorhoz kapcsolódó, tematikus reklámok.

A másik sorozat, amelyet szeretnénk bemutatni a Suits (magyarul: Briliáns elmék), amelyet a szintén amerikai USA Network sugároz, Magyarországon viszont jelen pillanatban egyik csatorna műsorán sem megtalálható a sorozat. A Suits folytatásos jellegű (serials), mivel állandó a szereplőgárda és az események nem érnek véget egy adott epizóddal, hanem folyamatosan történnek az évadokon és epizódokon keresztül. Ez a médiaszöveg sem nemekre szabott, egyaránt szól férfiaknak és nőknek is. Erre a sorozatra is jellemző a nyitott szövegek használata, amely például a különböző személyközi konfliktusok illetve jogi esetek bemutatásánál és tárgyalásánál jelenik meg. A Suits esetében is inkább a külföldi sugárzás esetében számottevő az intertextualitás, mivel itt szintén a CBS-hez hasonlóan a USA Network hasonló témájú műsorai illetve a releváns termékek és szolgáltatások kerülnek reklámozásra. Mivel Magyarországon jelenleg nem sugározzák, hanem online tekinthető meg (mellesleg a nézőszáma kifejezetten magas), ezért itthon az intertextualitás vizsgálata nem lehetséges.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.30. 13:23:14

Írta: Arató Csilla, Harangozó Csilla, Rákossy Márta

Mi a bejegyzés kapcsán a sorozatok műfaját azon belül is a szappanoperákat vizsgáljuk meg részletesebben. A téma nagyon aktuális, hiszen az index tegnapi cikke alapján ez a műfaj tartja pillanatnyilag életben a második legnagyobb kereskedelmi csatornát.

"Bajban van a Vajna-tévé. Ha nem lennének szappanoperáik, a közmédia is verné őket nézettségben.
Ilyen talán még soha nem volt: a 18-49-es kereskedelmi szempontból fontos korcsoportban (a reklámozók itt költik a legtöbb pénzt, ugye) a múlt héten írd és mondd, egy félórás sáv volt a 16:30 és 00:00 közötti időszakban, amit meg tudott nyerni a TV2. A teljes lakosságban is csak a délutáni szappanopera-sávban vitézkednek. A TV2 által használt 18-59-es korcsoportban úgy megzuhant a Tények nézettsége, amilyet még senki nem látott."

A szappanopera műfajáról rengeteg tanulmány született, nézzünk is egy rövid áttekintést:

Bármennyire könnyű műfaj a szappanopera, bármennyire távol áll a dokumentarista műfajoktól, alapvetően mégiscsak valóságelemeket tartalmaz. Olyan élethelyzeteteket jelenít meg, amelyek részeikben, jeleneteikben, történetfolyamukban reális elemeket hordoznak. Ezek a felnőtt mesék azokból a lehetséges élethelyzetekből, mindennapi mozzanatokból merítenek, amelyekben létezünk. Nemcsak nekünk, hanem rólunk is szólnak. Egyfajta erkölcsi tanulságot kapunk a sorozatoktól. A szappanopera szórakoztató játék egészen addig, ameddig a néző el tudja különíteni a mese virtuális valóságát a valós világtól. Ahhoz, hogy ezt folyamatosan képes legyen megtenni, ismernie kell a sorozatok nyelvét, szerkezetét, típusait, a tartalmak igazi jelentését.

A legtöbb érzelmet keltő, vitát indító, beszédtémával szolgáló, életünkre a leginkább ható televízióműsorok a sorozatok, s ezek között is a szappanoperák. Állandó jelenlétükkel és álomvilágukkal hívogatóak, csábítóak. Elsősorban persze szórakoztatnak, de ez az a műfaj, amely kilép a képernyőről és a kikapcsolás után is tovább él. Sok nézőnek egyenesen mintát jelent az életben való viselkedéséhez. És nemcsak azokra van hatással, akik állandó nézői a sorozatoknak. Sorozatsztárok szerepelnek a reklámokban, a jótékonysági felhívásokban, rendezvényeken.

Az alaptéma a személyes kapcsolatok világa: a rokonsági, szerelmi és társadalmi kapcsolatok sokasága, amelynek középpontjában a női főszereplő áll.

A korai szappanoperák többsége „természetesen” a szerelemről, s ehhez kapcsolódva a családi életről, annak számos konfliktusáról, a főhősök én- és kiútkereséséről szól. A célközönség: a háziasszony és a gyerek. A sorozatok főhősei „természetesen” a férfiak, a nőknek ezúttal is jószerével csak a konvencionális szerepek jutnak.
Igazi áttörés csak a hetvenes években következett be, amikor a nagy cégek a női nézőközönségen túl szélesebb rétegekhez is szólni akartak. A szereplőket megfiatalították, és a krimikből több feszültségkeltő elemet is beemeltek a szappanoperába. A filmeket az esti főműsoridőben vetítették. Furcsa módon a férfi szereplők lettek a meghatározók. A középosztálybeli család helyett megjelent az amerikai pénzarisztokrácia mint főszereplő (Dallas, stb.), bár a legfőbb műfaji jellemző továbbra is a nyitott folytatás, a végtelenségig tágítható történet. A fő cél azonban nem az, hogy a történet soha ne fejeződjék be.

Természetesen az alapcselekménynek megannyi variációja lehet. A legelterjedtebb változatban a nő a menyasszonya vagy már felesége valakinek, de nem annak, akitől terhes lesz. Máskor meg éppen az igazi apának van menyasszonya, illetve felesége, aki persze nem a terhes nő. A különböző szereplők hazugságai, félreértései az apaság körül szintén meglehetősen gyakoriak.

A sorozatok szereplői manapság olyan helyzetben találják magukat, amely erősen hasonlít a harmincas évek – a sztárkultusz kiépülését megelőző – filmszínészeinek helyzetére. Akkoriban ugyanis a producerek a film történetére, cselekményére építettek, nem pedig a nagynevű színészekre. A mozifilmes modellel ellentétben a nappali szappanoperának nincs igazi sztárrendszere. A rádióadók és a szponzorok – mint például a Procter & Gamble – ritkán hozakodtak elő egyes színészekkel, sokkal inkább a történetet reklámozták. A színész nevét ma is nehéz megtanulnia a nézőnek, mert a szereplőlista gyakorta csak hetente egyszer fut végig a képernyőn, nem is szólva arról, hogy a programújságokból rendre kimarad. Ha mégis megmaradna a nézőben egy-egy színész neve, az kizárólag csak a sorozatban viselt név.

Talán azért is nézzük kitartóan a sorozatokat, mert bennük az élet mindig győzedelmeskedik az öregedés és a halál felett. Ha mégis elbukik egy-egy szereplő, az biztosan meg is érdemelte, pusztulását morális halála jócskán megelőzte. A néző azt láthatja, hogy diadalmaskodott az igazság, s nem érez űrt, gyászt a távozó után.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.30. 13:34:08

Csoportunk a blogban írottak alapján a hír elemzésével foglalkozik bővebben, mert ez az a kategória ami mindenkit érint. Minden ember vágyik hírekre hiszen igényünk a világban való tájékozódás, a megfelelő tudás vagy információk megszerzése által.

Időszerűség, frissesség, mulandóság: A különböző médiumok csak úgy tudják fenntartani a fogyasztók érdeklődését a hírekkel kapcsolatban, ha mindig naprakészek az információik. A fogyasztó könnyen elpártolhat, egy olyan médiumtól melynek tartalmát már máshol, esetleg sokkal korábban már megkapta bármilyen formában. Mivel mindenki szeretne elsőként tudósítani egy eseményről így nagy a verseny a piacon, ami sajnos a megfelelő információk hiányában a hírek torzításához, nem pontos átadásához vezethet. Fontos versenytényező még a hírek mulandósága, egy hír viszonylag kevés ideig képvisel értéket a fogyasztó számára, figyelemfelkeltő vagy szórakoztató faktora viszonylag hamar elévül.

Váratlanság: A hírek átütő ereje legtöbbször a váratlanságukból fakad (breaking news) , ez alapján akár rangsorolhatnánk is őket. Gondoljunk csak bele, naponta hallunk balesetekről, mindennapos történésekről melyek hírértéke számunkra csekély, azonban ha a brüsszeli támadásokat vesszük alapul, az ehhez hasonló teljesen váratlan és megrázó hírek, sokáig foglalkoztatják az embereket akik szeretnének róla minél több részletet megtudni. Ezért fontos a médiumoknak azonnal és megfelelő módon informálni a közönséget a történtekről, hogy az előző pontban említett versenyben ne maradjanak alul, emellett a híradás minősége is versenytényező lehet, bár ez erősen függ a célközönségtől is.

A típus kiszámíthatósága: Ahogy a bejegyzésben is taglalják túlsúlyban vannak az olyan hírek amikbe a nézőnek/olvasónak könnyű magát beleélnie, erősen foglalkoztatja. Az ilyen híreknél az emberben egyrészről felmerül a kíváncsiság (gondolunk itt a balesetekre, katasztrófákra), hogy mi lett a érintettekkel vagy hogy is történt meg mindez, másrészt egyfajta megnyugvást érez, hogy nem vele történtek meg az események.

Töredékes jelleg: Ez a pont a hírek sorrendjével, felosztásával foglalkozik. Ahogy említik a legfontosabb hírek általában a közlésfolyamat elején szerepelnek, azonban fontos, hogy a hírfogyasztó a teljes adást végignézze, a teljes újságot vagy portált elolvassa. Erre a leginkább alkalmas a bulvár vagy könnyedebb témájú hírek megfelelő beépítése, melyek várhatóan a fogyasztók nagy százalékát lekötik annyira, hogy a teljes terjedelmen végighaladjon. Megfigyelhetjük, hogy mind a hírportálok alján (index-velvet), mind a híradók végén (RTL híradó-fókusz) egy rövidebb bulvártartalom található. Ezeknek a feladata, hogy a hírek teljes terjedelmére megtartsák a fogyasztót, valamint h feloldják a hangulatot.

Értékek által formált: Itt megjegyeznénk, hogy a hír átadása szempontjából nagyon fontos a keretezés, azaz a hírek tálalása. Sajnos hazánkban viszonylag nehéz politikailag független médiumot találni, ezért sokszor fordul elő, hogy egy eseményről többféle megközelítésben is hallhatunk beszámolókat, a médium beállítottsága szerint. Ilyen esetekben a médiumoknak erős manipulatív hatása is lehet a fogyasztókra amennyiben nem, vagy nem megfelelő mértékig objektíven adják tovább a híreket.

Tényszerűség: A médiumoknak figyelniük kell arra, hogy a híreket bárki által érthető módon adják tovább a fogyasztóknak. Gondoljunk csak bele, hogy egy bonyolult gazdasági esemény mint például a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság pontos megértése nehézségeket okozhat az embereknek. Ezt elkerülendő a médiumok gyakran alkalmaznak különböző technikákat a megértés elősegítésére. A leggyakrabban különböző infografikákkal, ábrákkal találkozunk, de a televízióknál gyakori jelenség egy vendég szakértő meghívása a műsorba.

Összességében a médiumoknak kemény versenyt kell vívniuk egymással a fogyasztókért, hiszen ők mindig a legfrissebb és legérdekesebb hírek után szomjaznak, azonban elvárják, hogy azokat közérthetően és mindenféle torzítás nélkül kapják meg.

Írta: Gerencser Eszter, Zala Fanni, Oldal Márton Gergely

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.13. 21:04:42

Írta: Borsos Bence, Marton Roland és Sipos Bernadett

A médiaszövegek értelmezésében létezik egy jelenség, melyet poliszémiának nevezünk.
Belinszki (2000) szerint, ha megvizsgáljuk, mit is jelent a szövegre, mint nyelvi jelek komplex együttesére nézve, akkor megállapíthatjuk, hogy a szöveg nem egy lezárt, törvényszerű és objektív jelentést hordoz. Legfontosabb jellemzője éppen a poliszémia, a többértelműség.
A valóságról megfogalmazott leírás az egyes jelentésekben nem objektív, hanem konstruált, és tükrözi a társadalom hatalmi viszonyait. A valóság definiálásának joga (melyet akár a legitim tudás fogalmával is körülírhatunk) érdekütközések tárgya.
Ez azt jelenti, hogy egy adott médiaszövegnek több jelentése is lehet, attól függően, hogy a befogadó éppen milyen jelentést ad neki. Sokak számára ez nem egyértelmű, hogy egy-egy ember nem feltétlenül ugyanúgy fogja értelmezni a hallott, látott, olvasott szöveget, ebből kifolyólag viták alakulhatnak ki. A résztvevők azt gondolhatják, hogy az az objektív valóság, amit ő gondol vagy érez az adott médiaszöveggel kapcsolatban, és próbálja érvényesíteni a saját igazát. Miközben a valóság egyszerűen csak annyi, hogy van egy médiaszöveg (aminek egyébként van egy preferált olvasata, vagyis ahogyan a tartalom készítője szeretné, hogy a befogadó értelmezze azt - Hall modellje alapján), amit az egyes befogadók a saját szűrőjükön (világkép, hiedelmek, érzelmi állapot) keresztül értelmeznek és adnak neki egy jelentést, és ezek a különféle értelmezések ütköznek egymással. Jó példa lehet erre például az, ha egy család leül este a TV elé, és közösen megnéznek egy hírműsort. Az egyes híreket minden fél másképp értelmezheti, ezáltal mást válthat ki belőlük. Ha nincsenek ennek tudatában, könnyen fordulhat az esti beszélgetés komoly vitába is.
Vagy hogyan lehet például az, hogy egy-egy politikai kampány az emberek egyik felében (akár egy családon belül is, az előbbi példánál maradva) erősen pozitív, másikban erősen negatív érzelmekkel társul. Elvégre ugyanazt a szöveget hallották - ami tételezzük föl, hogy személyeskedéstől, vádaskodástól, sértegetéstől mentes - és mégis az egyikőjük szerint “Ennek a férfinak kellene vezetnie az országot!” a másik szerint pedig “Menjen a *** …..”
Hogyan máshogyan lenne ez lehetséges, ha nem úgy, hogy különböző értelmet adnak a hallott szövegnek, előzetes véleméynük, ismereteik alapján.
Egy másik példa lehet (nem médiaszöveg, de a poliszémiához kapcsolódik) egy irodalmi mű, konkrétan egy vers értelmezése. Számtalan módszer és irány van arra, hogyan lehet jól elemezni egy verset, és megérteni, mire gondolt a költő. De végső soron az is csak egy vélemény, egy lehetséges jelentése a versnek, amit az elemzéssel adunk neki. Valójában honnan tudnánk, hogy valóban mit értett a költő az adott sor alatt. Nyilván ez sarkított példa, hiszen megismerve a költő életét, félelmeit, vágyait, kapcsolatait, viszonylag egyértelműen lehet következtetni bizonyos dolgokra, ugyanakkor lássuk be, hogy attól az még csak egy vélemény, és másképp is lehet értelmezni. 2015 decemberében az index.hu lehozott egy cikket a következő címmel: “Kövér László vagy nem érti József Attilát, vagy öngyilkosságra buzdít”. Talán nem a legjobb példa, de ez is arról szól, hogy ki hogyan értelmezi a dolgokat. Van-e annyi háttértudása az adott dologról, hogy egy helytálló jelentést tudjon neki adni. Az is érdekes, hogy aki ezt a cikket olvassa, az milyen jelentést ad a helyzetnek: elítéli Kövér Lászlót, vagy nem? Elhiszi, amit a cikk ír és ő is átveszi ezt a jelentést, vagy még jobban utánajár és az alapján fogalmaz meg egy értelmezést?

Kommunikációs gyakorlat 3